Mese Börgöncről, harmattal ébredő rétről, emberekről

2013.07.12. 11:24 bátortábor 1 komment

Vasárnap ért véget a nemzetközi kamasz onkológiai turnusunk. Önkénteseink elmondják, hogy milyen volt: Kezdetben vala egy kitalált szó: Börgönc. Majd egy játék: egy nagy, üres papírlapból mindenki tépjen ki egy darabot úgy, hogy aztán a végén egy elefánt-forma maradjon. És ez a papírelefánt, akit Börgöncnek neveztünk el, végigkísérte tíz cseh és lengyel kamasz fiú egy hetét.

Börgönc különleges kis elefánt volt, aki élményekkel táplálkozott. Így minden nap, az esti beszélgetésnél a srácok elmondták az aznapi legnagyobb élményüket, és egy kis színes papírdarabot ragasztottak mellé, hogy ezzel etessék az elefántot. Ezek valóban hatalmas élmények voltak: leugrani egy 9 méter magas oszlopról, kifogni életük első halát, beszélgetni egy más nyelvet beszélő csinos szőke lánnyal, megírni egy dalt, felhőtlenül táncolni a discóban, íjászkodni és eltalálni egy lufit, karkötő-gyártás közben megnevettetni egy egész csoportot, színjátszás programon beöltözni, és egy közös történetet kitalálni, nagy fitball labdával focizni, lovaglás közben hátradőlni, és elfeküdni a ló hátán… Hatalmas, erős és gyógyító élmények, amiket még hosszasan tudnék sorolni, és a srácok talán még hosszasabban sorolják is őket már otthon, ki-ki a saját országában. És hogy Börgönccel mi lett? Az utolsó este már alig találtunk helyet a sok színes papírdarabka között, ahová még ragasztani lehetett, úgyhogy azt hiszem, a mi kis elefántunk jó ideig táplálkozni tud majd ebből a sok élményből, csakúgy, ahogy mi is." (Katyi)

"Kamasz nagyfiúk? Ez nem lesz egyszerű - gondoltam, mikor megkaptuk a házbeosztást. Ám a jég már első este megtört, mikor Zsolti bevallotta, hogy ő nagyon szeretett focizni, de a betegsége óta nem szabad neki, és ezt nagyon sajnálja. Két nappal később a srácok már közösen ünnepelték, hogy Bart feljutott a pelenkaoszlopra. Másnap este Konrád kapott vállveregetést, hogy együtt bulizott a többiekkel. Zsolti pedig kijelentette, vesz egy lovat otthonra, mert a lovaglásnál nincs jobb dolog a világon. A galaxisunk neve ennyi katarzis (és udvarlással töltött csendes pihenő) után, csakis International Love lehetett, ahol a bolygólakók úgy mozognak, hogy közben dobogó szívecskét mutatnak egymás felé. És amikor utolsó este mi, cimbik kaptuk a karkötőt, ezek a 18 éves nagyfiúk pedig utánunk jöttek a színpadra dobogó szívecskét mutatva... Na, ott szem már nem maradt szárazon..." (Györgyi)

2.turnus.jpg

"Van, hogy az embert annyira tenyerén hordozza a sors, hogy úgy szövi az útját, hogy Bátor Tábor önkéntes lesz. Először látja a honlap színesen mosolygó képeit, esetleg hall valami hihetetlen, eltúlzottnak tűnő történeteket, majd a képzésen találja magát egy boldog, pezsgő fergeteg közepében, és a szemekből ugyanaz a szikra néz vissza, mintha titkon mindenki tudná, hogy azért jöttek most össze, hogy együtt, magukon túllépve álljanak össze egy csodává. Aztán eljön a turnus, és megjön az első gyerek és te tudod, elvesztél a hétköznapoknak, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Amikor egy félszemű kislány tekintete és beteg arcocskája miatt csak féloldalas, őszinte mosolya felülírja benned annyi ember sok évnyi röhögését, olcsó vigyorát. Amikor látod, hogy egy féllábú hintázó gyerkőcbe több életigenlés szorult, mint templomnyi embertömegekbe, ott rájössz, hogy itt tényleg nem a test számít. Szép vagy, beteg vagy, romossá tette a tested az élet, na és akkor? Most nem számít, lélek vagy, és van egy hetünk egymásnak. Te magad többé leszel, figyelemmé válsz, és játék lesz az élet, a gyerekek boldogsága, mosolya lesz a célod, hogy segíts felejteni, gyerekké lenni a pillanatban. Együtt élvezitek a hetet, próbálsz minél többet adni, de közben annyit kapsz, tanulsz és végleg csalódsz minden szóban, mert olyan keveset tudnak elmondani arról, amit megéltetek együtt. Mikor búcsúztok megöleled, mindannyiukat megszeretnéd ölelni, az egész világot, zsigerien érzed, hogy létezel, élet van!
Ha lehet az embernek saját békéje, amit úgy nevelget az élete során magában, gondozgatja, osztogatja, akkor ez a hely a béke melegágya. Majd hazamegy az ember, és a hétköznapok ezernyi csellel próbálják visszatompítani azzá, aki volt. A turnus csak egy pillanat, az igazi boldogság csak utólag hagyja magát felfedezni, hogy jéé, én milyen boldog is voltam, amikor kimondod, már tova is szállt, kiszakadtál a pillanatból. Hazajössz és idővel ráébredsz, hogy mi is történt veled, milyen áldáshoz volt szerencséd. Mások lesznek az illatok, színek, minden egy ideig, amíg a belső időd vissza nem lassul újra, de már tudni fogod, hogy egy fél élet elfér egy pillanatban, ahogy nyúlik, tömörül az idő változóan osztja ajándékait. Reggel biciklire ülsz, és a hajnali harmattal ébredő réteken, ott vár majd újra az összes mosoly, összenézés és a pörgős, sűrű hét fészket rak benned. Megtanul benned megállni az idő, úgy viszed magaddal mindannyiukat bárhová mész. " (Tamás)

kep.jpg

"Belemerülni a figyelembe. Úgy figyelni, hogy ragyogjanak. Embert érteni, nem nyelvet. Erről szólt nekem a kamasz nemzetközi turnus. Miért? Mert Michał arra vágyik, hogy mindenki egy nyelvet beszéljen, de Pepa szerint abban nem lenne buli. Mert a cseh Petr folyamatosan nevetgél azon, amit a lengyel fiúk mesélnek. Mert Venca azt mondja, milyen furcsa, hogy most ért véget a suli, ahol egy évig együtt volt az osztálytársaival, és a végén semmi különöset nem érzett, de most, a Bátor Táborban eltöltött egy hét után sírhatnékja van. Mert Víta, akin nem az látszott, hogy annyira élvezné a programokat, az utolsó esti beszélgetésen nagy komolyan azt mondja, hogy az élmények miatt megéri itt lenni. Mert Martin szerint érdekes, hogy a fiúk nem tudnak ágyazni, de ha női kézbe kerül a lepedő, máris rend lesz az ágyon. Mert Tom a világért sem választana Relax programot, hiszen pihenni otthon is lehet, a kalandokat pedig ki kell élvezni. Mert Michał sosem gondolta volna, hogy ennyire különböző nemzetek és kultúrák emberei így megértik majd egymást, mire Pepa bölcsen válaszol: de hisz emberek vagyunk mind, és mindent megoldunk. Ezt hiszem én is. Mindent." (Vera)

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr55400118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szakee 2013.07.29. 14:13:37

Kimaxolt poszt! ;)
Börgönc a legkirályabb!
süti beállítások módosítása