"A Bátor Tábor minden időt megér"

2017.05.17. 17:04 bátortábor Szólj hozzá!

„A Bátor Tábor nekem kiszakadás a hétköznapokból. Induljunk el, csukjuk rá az ajtót a világra, és menjünk el egy helyre, ahol teljesen másfajta törvények uralkodnak: ahol kedvesek vagyunk és odafigyelünk egymásra, megszűnnek a különbségek és az előítéletek. Emellett óriási feltöltődés is, egymást érik az élmények. Rengeteget tanulok másoktól és bizony önmagamról is. Számomra ez minden időt megér.” Így mesél Medgyes-Horváth Anna – a táborban csak Bogyó – a Bátor Tábor-os önkéntes élményeiről.

Hogyan lettél önkéntes?

2011-ben, 23 évesen voltam először önkéntes. Azóta folyamatosan jövök, gyakorlatilag évi 2-3 turnusban veszek részt, összesen 15 turnus van a hátam mögött. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, játszani, nagyon vonzott ez a világ, így örültem a lehetőségnek, hiszen szakmámat tekintve biomérnök vagyok, és felnőttek vesznek körül a hétköznapokban.

Eleinte kamasz turnusban táboroztattam, inspiráló volt, ahogy egy kisfelnőtt képes megfogalmazni azt, amit a tábor ad nekik. Később persze kölykök turnusokban is részt vettem, ami másképp szép: egy kisebb gyereknek minden ’csoda’ és csak úgy csillog a szemük.

Melyik a kedvenc tábortípusod?

A Lélekmadár tábor. Ide olyan családok érkeznek, akik súlyos betegség következtében veszíttették el gyermeküket. Érdekes párhuzamot éltem itt meg. Amikor elmeséltem az ismerőseimnek, hogy ilyen típusú táborba készülök, nem értették, hogy miért teszem ki magam ilyesminek. A táborban azt tapasztaltam, hogy ezek a családok ugyanezt kapják a környezetüktől. Az emberek nem tudnak mit kezdeni ezzel a szituációval, tabu. Nem tanultuk meg, hogy ilyen esetben hogyan kell jól viselkedni. De ezek a családok a táborban végre el tudták magukat engedni. Olyan emberek között lehetnek, akik elfogadják a fájdalmukat, megértik őket. Ezt megélni önkéntesként legalább annyit adott nekem, amennyit ők kaptak tőlem.

ok_iii_0711.jpg

Mit látsz a gyerekeken a táborban?

Az elején nagyon félénkek, aztán a tábor során kinyílnak és a végén meg zokognak, hogy nem akarnak innen hazamenni. Egy kölyök turnusban volt egy 7-8 éves kislány, aki maszkban és kesztyűben volt végig. Valószínűleg elég kemény dolgokon mehetett keresztül. Az egyik program végén megkérdeztük, hogy mit adott neki a tábor. Azt mondta, hogy nagyon örül, hogy itt lehet, és a betegségében egyetlen jó dolog van, hogy eljöhetett a Bátor Táborba. Itt barátokra lelt és végre olyan élményekben lehetett része, mint egy normális gyereknek.

Van olyan változás is, ami igazán szemmel látható. Az egyik Lélekmadár tábor első napján egy anyuka megkérdezte tőlem: „Itt minden család olyan, akinek hasonló sorsa van?” Nem tudta úgy kimondani, hogy ne sírja el közben magát, ami teljesen érthető az ő helyzetükben. Ugyanez az anyuka a tábor végén is sírással távozott, de ezek teljesen más könnyek voltak, az öröm és hála könnyei. Azt gondolom, hogy a fájdalom könnyeitől az örömkönnyekig eljutni pár nap alatt nagy dolog. Óriási teher van ezeken a családokon, elképzelhetetlen, hogy min mennek keresztül. Itt látod rajtuk, hogy végre felszabadultan nevetnek, sorstársakra találnak, és hálásak, hogy nem ítéli el őket senki azért, mert merik jól érezni magukat.

Mit tanultál a Bátor Táborban? Megváltoztatta a mindennapi életed?

Mióta önkénteskedem a táborban, sokkal tudatosabb vagyok az életem több pontján. Nagyon odafigyelek arra, hogy ne legyenek előítéleteim, és arra is, hogy hogyan viselkedek, beszélek másokkal. Sokkal nyitottabb is lettem. Igyekszem a konfliktusokat megoldani és nem felfújni. Nagyon sok játékot játszom! Ami a táborban működik, az működik otthon a tesóimmal, unokatesóimmal is. Azt hiszem másképp játszom velük, mint a körülöttem lévő felnőttek: ha például eldurvul egy játék nem csak utasítok, hanem választást adok nekik. Lehet verekedni, de akkor nem játszom tovább veletek. Vagy befejezitek és kipróbálunk még sok más játékot is. Fontos az is, hogy értsék, miért nem helyeslem az adott viselkedést. Tehát utasítással szemben választás és megértés, megértetés. Nagyon alapvetőnek tűnik, mégsem alkalmazzuk elégszer. Másik példa: itt van 3 játék, te melyikkel szeretnél játszani? Nagyon fontos egy gyereknek, hogy dönthessen, megélje az autonómiáját és felfedezhesse a képességeit. Nem kell mindenben irányítani őket, engedni kell a kibontakozást. Például új játékszabály alkotás. Miért ne? 

20161114_163357.jpg

Úgy tudom, hogy GO! Tábor bárhol önkéntes is vagy. Mesélsz erről?

2016 eleje óta vagyok a GO! csapat tagja. (A GO! program keretében kórházakba és külső helyszínekre visszük el a tábori élményt, olyan kis betegekhez, akik állapotukból fogva nem tudnak eljönni a táborba – a szerk.) Abban nagyon más egy kórházi program, hogy míg a táborban kiszakadnak a gyerekek a kórházi és otthoni környezetükből, egy GO! program során ez elkerülhetetlen, így a kórterem is a program részévé válik. A táborhoz képest ez a program sokkal koncentráltabb, körülbelül 1 órát játszunk egy-egy kis beteggel. Rádöbbentem, hogy ezeknek a gyereknek mennyire nincsenek barátai. Főleg a Szent László kórházban, ahol olyan gyerkőcöket látogatunk, akik steril boxban vagy szobában töltenek el több hetet, akár hónapot és a szűk családon kívül mással nemigen találkoznak. Mi jövünk és egy órára a barátaikká válunk. Úgy játszunk, foglalkozunk velük, mint egy társ, nem mint egy aggódó szülő vagy a munkáját végző nővér, orvos. Egyenrangú partnerekké válunk, a gyerkőcnek abban a kis időben van választása, ráhatása arra, ami körülötte történik. Ezért ez az 1 óra rengeteget jelent nekik. Az egyik legmeghatóbb élményem az volt, amikor karácsony előtt egy kislány ágyánál voltam, aki filctollból és színes celluxból karácsonyfát és ajándékokat készített nekünk. Hirtelen tudatosodott bennem, hogy ennek a picinek még ebben a környezetben és állapotban is mekkora szüksége van a karácsonyra és bármiből megteremtené azt. Az, hogy a kis alkotását végül nekünk ajándékozta még mélyebben érintett.

Ami nekem leginkább egy GO! program során számít, hogy a gyerek nem ugyanabban a letargiában van, amikor kijövök a kórteremből, mint amikor bementem hozzá.

Miért ajánlanád a valakinek, hogy próbálja ki a Bátor Táborban az önkéntességet?

Mert megtapasztalhatod azt, hogy milyen egy igazán jó kezdeményezéshez hozzájárulni, miközben a többi önkéntessel együtt te is megváltoztatod valakinek az életét. Részese lehetsz olyan sorsfordító élményeknek, ami a táborozók életében biztosan sokáig megmarad. Itt önkénteskedni olyasmi, amit jó lenne, ha minél többen kipróbálnának, de azt is tudom, hogy nem mindenki alkalmas rá. Ezért jó kezdeményezés például az 1%. Ha valaki bármilyen oknál fogva nem tud eljönni segíteni a táborba, attól az 1%-át felajánlhatja az alapítványnak, ami ráadásul semmibe sem kerül. Azt említettem már, hogy a táborok teljesen ingyenesek minden résztvevőnek? A lényeg, hogy itt az önkéntes és a pénzbeli segítség is nagyon jó helyre kerül.

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr7212511893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása