A Bátor Táborban örömteli a gyógyulás

2017.05.13. 12:00 bátortábor Szólj hozzá!

„Azt sem tudom, hol kezdjem” – mosolyog Emerencia interjúnk elején. „2015 novemberében derült ki, hogy Adusnak krónikus ízületi gyulladása van, persze utólag már látjuk, hogy korábban is voltak jelei a betegségének.

Pici kora óta be-beduzzadt a lába, volt, hogy járásában picit korlátozott volt, de ezek általában spontán elmúltak. Aztán egy reggel nem tudott kikelni az ágyból. Anyaként csak azt láttam, hogy az ötéves kislányom szeméből záporoznak a könnyek a fájdalomtól.”

Ezt követően a diagnosztizálás hosszú folyamata következett: a család ortopédiáról ortopédiára járt, sokáig az orvosok sem tudtak mit kezdeni a panaszokkal. Olyan lehetetlennek tűnt, hogy egy ötéves kislánynak a reumatológián a helye! Pedig a cél már csak az volt, hogy enyhítsék Adél fájdalmát, aki ekkor már nem tudta terhelni a lábát. Aztán sok-sok huzavona után kiderült, ez bizony JIA, azaz a fiatalokat érintő ízületi gyulladás.

 img_8065.jpg

„A fizikai fájdalom is megviselte Adust természetesen, de közben borzalmas lelki kínokon ment át. Ő nagyon érzékeny gyerek, és szégyelli, hogy más, mint a többiek. És akkor a fájdalmas kezelésekről ne is beszéljünk! Most nem duzzad a lába, nincs mozgásában korlátozva, de az orvosok nem sok jóval kecsegtetnek: a végállomás akár a kerekesszék is lehet. Nem tudjuk, hogy gyógyítható-e, csak remélhetjük, hogy kinövi. Azzal biztatjuk magunkat, hogy ennek fejben kell eldőlnie. És tudod, mit? Még mindig örülhetek, mert ezt a betegséget el lehet viselni, együtt lehet élni vele.”

Egy nap Adél doktornője felhívta a családot, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvük a Bátor Táborba menni. Emerenciáék akkor már több helyről is hallottak róla, úgyhogy bátran vágtak bele az ismeretlen kalandba. „Nehéz volt feldolgozni a sok szeretetet, amit ott kaptunk. Adél szabályszerűen lesokkolódott”– mondja Emerencia. „Nehezen tudta elhinni, hogy ő van a középpontban, hogy fontos mások számára, és hogy ilyen sokan akarnak segíteni nekünk. Adus egész életében azt tapasztalta, hogy a gyógyulás fájdalmas dolog. A Bátor Táborban, ahol a lelket gyógyítják, viszont azt tapasztalta meg, hogy a gyógyulás lehet ilyen örömteli is.”

img_8079.jpg

Adél anyukája elmondása szerint sokszor fél az érzelmeitől, ezért nehezen is tudja kimutatni őket. „Novemberben voltunk a táborban, de Adus csak januárra tudta magában rendezni a dolgokat. Akkor kezdte mesélni az élményeit, akkor kezdett el visszavágyódni oda. A tesóival együtt most már gyakran kérdezik, hogy ugye visszamegyünk még.”

„Szülőként megnyugodni volt hihetetlenül jóleső a táborban. Tudni, hogy vigyáznak ránk, gyerekekre, felnőttekre egyaránt, valamint a lelki és fizikai jóllétünkre is. Hmm, az a rengeteg finom és egészséges étel! A férjemnek is hihetetlen volt, hogy az ott lévő cimbik értünk voltak ott. Sokat tanultunk tőlük arról, hogy vállaljuk önmagunkat mindig minden körülmények között.”

Segíts te is 1%-oddal, hogy a súlyosan beteg gyerekek visszakapják a bátorságot! Adószámunk: 18107913-1-41 Köszönjük.

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr8112500755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása