„Nagyon nehéz elindulni, de csak elindulni nehéz” – egy család útja a Lélekmadár táborban

2016.05.09. 17:00 bátortábor Szólj hozzá!

Emese, Csaba és Lilla kézről kézre adták a telefont, amikor beszélgettem velük: mindenkinek volt hozzáfűznivalója a témához. A hangjuk mosolyog, amikor beszélnek, pedig minden okuk meglenne rá, hogy ne így legyen. Háromszor jártak nálunk a Lélekmadár táborunk résztvevőiként, ahol hagyták magukat elvarázsolni.

„Amikor először ajánlották a Lélekmadár tábort, biztos voltam benne, hogy én oda nem megyek. Többen győzködtek a Tábitha házból is, de mi Bátor Táborként ismertük meg, ahova Csabi, a fiunk már nem jutott el, bár sokáig készült. Nagy volt az ellenállás a részemről” – emlékszik vissza Emese. Végül Lilla, a 15 éves nagylány hozta meg döntést, hogy mégis jelentkeznek.

„Nagyon tetszett a táborhely, és szerettem volna olyan gyerekekkel találkozni, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, mint én. Sokat adott nekem, hogy a Lélekmadár foglalkozásokon korombeliekkel beszélgethettem, végre azt éreztem, nem vagyok egyedül a világban.”

gyorke_csaba_gyorke_emese_maria_gyorke_lilla.jpg

A megérkezés az első turnusba kicsit kaotikusra sikeredett. Ahogy ők mondják, mindig mindenhonnan elkésnek, így történt ez akkor is. Már sötét volt, amikor átlépték a tábor kapuját. A cimborák persze szeretettel várták őket, és azonnal az ebédlőbe terelték őket, ami már tele volt emberekkel, mert éppen az esti játék zajlott. Az érkezés viszont épp ettől lett meseszerű: mintha egy más világba csöppentek volna hirtelen.

Lillát később is ez a mesevilág nyűgözte le leginkább: kedvenc emléke az első turnusból, amikor az „Aliz Csodaországban” programra a cimborák elvarázsolták az ebédlőt. „Egy függönyön keresztül léptünk be a játékokkal, mesefiguráknak öltözött cimbikkel teli ebédlőbe. Tényleg olyan volt, mintha Csodaországba érkeztünk volna. Először az esti programok, aztán szép sorjában az összes többi: a horgászat, a lovaglás, a bátorkodás – mind a kedvenceim lettek.”

Amikor a legtöbbet jelentő pillanatokról kérdeztem Csabát, azok az idők jutottak eszébe, amikor a családok mind összegyűlnek, és közösen emlékeznek. „A második alkalom egyik estéjén gyertyákat gyújtottunk: egyet-egyet elhunyt gyerekeink emlékére. A mécseseket hajóra tettük, és a hajót a tábor tavára eresztettük. A gyertyák szép lassan távolodtak tőlünk. A legmegindítóbb pillanatok egyike volt.”

_m-34_custom.jpg

„Ha visszagondolok a tábor előtti önmagamra –mondja Lilla –azt látom, most már sokkal könnyebben beszélek a múltról, az érzéseimről. Először picit ijesztőnek tűntek a Lélekmadár foglalkozások, ahol a gyászunkról beszélgettünk, de szép lassan rájöttem, hogy ezek kellenek nekünk, segítik, könnyítik a továbblépést.”

„Ugyanígy érezzük mi is”- veszi át a szót Emese.  „Megtanultuk a táborban, hogy nem vagyunk egyedül. Nagyon nehéz volt elindulni, de csak elindulni volt nehéz. Persze ez nem teljesen igaz, sokszor közben is nehéz volt, de ha most kéne belevágni, most is belevágnánk. Több mindenkivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot a csapatból. Azt gondolom, arra, amikor az utolsó alkalomkor együtt ültettünk el egy facsemetét, mind emlékezni fogunk örökké.”

A sorsközösség rengeteget segített mindnyájuknak, mégis Csaba úgy érzi, az ő életében kitüntetetten fontos szerepe van. „Mi férfiak sokszor magunkban őrlődünk, nem mutatjuk a fájdalmunk. A tábor engem is megnyitott, ezért minden férfi sorstársamnak azt üzenném, hogy jelentkezzenek ők is nyugodt szívvel, mert segíteni fog, ha beszélnek az érzelmeikről, ha kimondják a gondolataikat. A férfiaknak is ott a helyük.”

Lilla készül vissza önkéntesnek is, hiszen egyszer majd ő is szeretné visszaadni a sok jót, amit kapott. És egyöntetűen mind nagyon hálásak a cimbiknek: „Tudjuk, hogy nem könnyű nekik mindezt végigélni, és mégis ők minden nap ugyanazzal a mosollyal az arcukon várnak minket. Talán ők sem tudják, mennyire fantasztikus dolgot tesznek.”

 

15 éve hisszük, hogy a felhők fölött mindig süt a nap. Ha te is támogatnád munkánkat, segítenél, hogy minél több családhoz eljussunk, hogy segítsük a testi-lelki gyógyulásukat, gondolj ránk adód 1%-nak felajánlásakor is. batortabor.hu/egyszazalek 

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr898699948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása