A Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon 21 jótékony futó állt rajthoz a súlyosan beteg gyerekekért. Az intenzív készülődés és adománygyűjtés után most elmesélik, milyen érzés élménykülönítményesként megtenni a 21 kilométert:

A Bátor Táborról először talán másodéves egyetemista koromban hallottam Kolozsváron. Tisztán emlékszem arra, hogy egy lány ifjúsági istentisztelet után odaáll a mikrofonhoz, és lelkesen beszél egy táborról, ahol mindenki vidám, segítőkész, ahol sok a játék és a biztató szó. Bár akkor nem jelentkezhettem még, de Aczél Dóri (e név rejti a lelkes lányt) meggyőzte egyik barátomat, hogy menjen ő el. A srác jelentkezett is, és igazából nem tudtam elképzelni, hogy a turnusa alatt az SMS-ekre miért nem válaszol, vagy miért nem ír emailt... Aztán kiderült, hogy reggeltől estig programokat szerveztek a gyerekeknek, volt lovaglás meg kézműveskedés, sőt eveztek és íjászkodtak is.

Szép ajándék a Sorstól, hogy 2001-es születése óta kísérhetem a Bátor Tábor útját, s nem csak a folyamatos fejlesztésében vehettem részt, hanem a különleges születésnapi torta megalkotásában is.

2013 nyarán, a harmadik turnusban köszöntött ránk az Ünnep: az 5000. táborozónk is átlépte a tábor küszöbét, hogy az egy hetes élményterápiás táborozás után lelkiekben megújulva, megerősödve térjen haza, és másképpen küzdhessen meg a betegség adta, hétköznapinak nem nevezhető kihívásokkal.

A különleges születésnaphoz különleges torta jár. S gondolhatná bárki, milyen jól jár az a cukrász, akitől megrendeljük az alkalomhoz illő 150 szeletes tortát. De aki már járt a Bátor Táborban, az tudja, itt semmi sem úgy történik, mint a kerítésen túl…

Az elején még nem is sejtettem, hogy vezetőségi tagként a tábor egy eddig ismeretlen világát ismerhetem meg... éppen az ötös ház kiskamasz fiai között ebédeltem. Arra lettem figyelmes, hogy egyikük fürkésző tekintettel néz. Ettem tovább. Felsandítottam. Még mindig nézett. Valamit mondani akart. Hosszas hallgatás után higgadtan és félreérthetetlenül megkérdezte: "Figyelj, Csanna, ugye rajtad múlik, hogy ki hova kerül a holnapi programokon?" Hirtelen a Keresztapában éreztem magam.

A Bátor Tábort sokféleképpen nevezik az önkéntesek: Csodaország, Mosolyország, Elvarázsolt Világ. Erika a saját blogjában meghatóan mesél erről a "szigetről". Kölcsönkértük a szavakat. 

"Vasárnap óta, mióta hazajöttem, mocorog bennem a késztetés, hogy ismét kiírjam magamból a gondolataimat, megpróbáljam szavakká formálni az elmondhatatlant, a belsőmben még frissen pezsgő érzéseket... Úgy érzem, szétfeszít az elmúlt napokban felhalmozott sok-sok szeretet és pozitív energia, megölelném a világot, és ilyenkor nincs jobb annál, ha az ember nem csak magában örül, hanem ezt megosztja másokkal is - hadd jusson a boldogságból nekik is. :)