A Lélekmadár Táborba olyan családokat vártunk, akik daganatos, vagy más súlyos betegségben veszítették el gyermeküket. Önkénteseink megható, kedves szavakkal számolnak be élményeikről: 

A Bátor Táborban sok-sok mese van. Gyerekekről, tábori táncokról, Intergalaktikáról. A mai történetünk Alzbetáról és Zsoltról szól, akik önkéntes cimbiként találkoztak egyik nemzetközi turnusunkban. Sokszor mondjuk, hogy mennyire fontos az, hogy hasonló gondolkodású és érzésű emberek találkoznak a Bátor Táborban. Az ő sztorijuk igazi példa arra, hogy a tábor tényleg megváltoztatja az életünket: 

Cukkinis-csirkés-paradicsomos kenyértorta

Hozzávalók 8 személyre:

Az Élménykülönítmény jótékony futói gyakran szokták írni, hogy milyen jól esik, hogy rég nem látott barátok, rokonok támogatják a futásukat, és örökbe fogadnak egy-egy kilométert. Most megszólalnak a kollégák, barátok, szülők, és elmesélik, hogyan élik azt meg, hogy egy számukra kedves személy belevág egy ilyen embert próbáló megmérettetésben:

Vera, aki egyébként családi kapcsolattartónk és önkéntesünk, cukorbetegként nagyot gondolt:

"Döntöttem. Futni fogok. Rendszeresen. 
Miért? Mert egyszerűen bekattant. Fantasztikus élmény valami olyasmit csinálni, amiről mindig is – ez pont egyenlő az elmúlt 36 évemmel – úgy gondoltam, hogy ez nekem nem megy és soha nem is fog. Aztán meg jött az azzal való takarózás, hogy cukorbetegként meg aztán hű, de nem is kellene ilyen veszélyes dolgot csinálni. Maradjon inkább valami „biztonságos”, vércukrot nem veszélyeztető mozgás, mint például a jóga vagy a bringa. Sík terepen, persze mondanom sem kell, semmi pulzuspumpálás az égbe!