"Első éjszaka megébredtem, és az aznapi emlékek nem hagytak visszaaludni: eszembe jutott Pityu, egy apuka, aki megérkezésük után tíz perccel már nagyon kíváncsiskodott. Érdeklődött, honnan jöttem, mi a foglalkozásom, és egyáltalán miért önkénteskedem a Táborban. Ez utóbbit nehéz szavakba önteni, így inkább kitértem a válasz elől...

Aznap délután együtt táncoltam vele és családjával, sőt, hangosan kacagtunk! Lefekvés előtt széles mosollyal mesélte élményeit, tekintete önfeledtnek tűnt – jól esett hallgatni.

Pityu a tábor alatt egyedül és családtagjaival is új utakat járt be, amelyekhez mi, önkéntesek is hozzájárulhattunk. Ez a szerető apuka az utolsó esti színdarabban a néma oroszlánt játszotta, akinek hangját a történetben a dzsungel hősei varázsolták vissza. A jószívű és nyugodt „oroszlánhang” a búcsú alkalmával megtöltötte nemcsak családja, hanem a mi szívünket is. Mindenkiből mély érzelmek szabadultak fel, én pedig igazi katarzisként éltem meg ezt a pillanatot.
Úgy gondolom, már Pityu is tudja: nem számít, ki honnan érkezik a Táborba, mindenkinek ugyanabban a csodában lehet része. Én pedig tudom, hogy jövőre újra részese szeretnék lenni ennek a csodának!" (Peti)

"Mit láttam a turnusomban? Egy helyet, ahol olyan erős és mégis gyengéd szülőkkel találkozhatok, akik teljesen más életvitelre kényszerültek gyermekük állapota miatt. És mégis pár napig, Csodaországban, újra elengedhetik talán ezt egy kicsit. Most is másodmagammal játékos sportprogramot tartottam a szülőknek, és idén is többen ugyanazt jelezték vissza. Azt élvezték benne a legjobban, hogy itt újra gyerekek lehettek. És ezért már megérte. Ugyanis ezekben a turnusokban a gyerekek még olyan picik, hogy hihetetlen gyorsan elvarázsolják őket a kalandok és jelmezes cimborák, de az igazi sikerélmény számomra az, amikor a felnőttek újra nyugodtan lehetnek gyerekek és játszhatnak, kamaszokként elrabolhatják egymást pár titkos másodperc erejéig, ami csak az övék, vagy éppen szerelmesekként kézen fogva sétálhatnak a tó körül. Ezeket a pillanatokat mind volt szerencsém látni ebben a turnusban is, és megtapasztalni azt, hogy mekkora biztonságot adnak a cimborák a szülőknek a jelenlétükkel. Ezek a szülők különleges törődést igénylő kincseiket, a gyermekeiket rá merik bízni ezekre a nem hétköznapi emberekre. Mert ezen a helyen a bizalom és a szeretet szavak újra a legnemesebb jelentésüket nyerik el, ezen a helyen sok-sok egyedi életút, sok-sok külön szívhang egy hatalmas szívveréssé, egy igazi nagy családdá forr össze pár nap alatt." (Atis)

"A Bátor Tábor olyan, mint egy orvosság: meggyógyít." (egy táborozó szülő tollából)

"Évek óta kérdés bennem, hogy mitől tudok mindig annyira meghatódni a családi táborokban. Az igaz, hogy picike gyerekek rohangásznak, játszanak, mesélnek, kacagnak, ölelnek. Azt is látom, hogy mennyire megérinti a szülőket az a figyelem, amit a családok a cimboráktól kapnak. Azt is érzem, hogy az idő és a tér játszik itt velünk, és mi is játszhatunk vele. Egy percben néha egy egész nap is elfér, de a végére a négy nap csupán négy pillanat. Az ebédlőben igazi az asztal meg a szék, aztán egyszer csak ott terem Alíz és a széttüsszentett birodalom, teli alagúttal, tornyokkal, varázstükörrel, pillangókkal, flúgos, bolondos alakokkal - és a meglepetésektől tátott szájjal vagy fülig érő vigyorral csodálkozó felnőttekkel. Azt csak sejtem, hogy milyen jó lehet egyszerre fordulni befelé és kifelé: lehet, hogy újra, lehet, hogy először igazán kapcsolódni a család többi tagjához és más, hasonló helyzetben lévő családokhoz. De nem ezektől hatódom meg, most már tudom. Ez az év meghozta a választ: ilyenkor ősszel a családi táborban, mint valami meleg felhő, finom vatta vagy puha paplan, az élet értelme bújik a kezemhez meg az arcomhoz folyton." (Vera)

Ajándékoznál olyat, amit még eddig soha? Ajándékozd karácsonyra a jótékonyság örömét! A Bátorkártya olyan különleges ajándék, amivel súlyosan beteg gyerekeknek szerzel felejthetetlen pillanatokat a Bátor Táborban. Igényeld itt: www.batortabor.hu/batorkartya  :)