Kriszti elkötelezett önkéntesünk, és nemrég teljesen új helyszínen próbálta ki magát. Oroszországban volt egy élményterápiás táborban, és erről írt nekünk. 

Gondolom, sokan tudjátok, hogy a világ több pontja is büszkélkedhet a Bátor Táborhoz hasonló táborral. Oroszországban Sheredar néven indult el ez a kezdeményezés. A projekt még nagyon gyerekcipőben jár, az Alapítványt csak tavaly novemberben regisztrálták. Izgatottan vártam az áprilist, mivel lehetőségem nyílt eltölteni három hetet Moszkvától 95 km-re (ideiglenes táborhelyszínen), Szosznovij Borban. Itt egy egyhetes tavaszi turnus keretében 29 daganatos gyermek 33 önkéntes közreműködésével vett részt élményterápiában. A tábor területe már megvan – egyik oldalról erdő, a másik oldalról a Sheredar folyó szegélyezi, melyről a tábor a nevét kapta.
Amíg a tábor épül, a turnusokat egy közeli üdülőhely területén tartják, gyönyörű környezetben, egy erdő közepén. Amikor megérkeztem, mindent méteres hó fedett, csak a megtisztított útvonalakon lehetett közlekedni. Szerencsénkre azért szinte végig szép napsütésben volt részünk. Így indultunk neki a tavaszi turnusnak.

A tolmácsoláson kívül aktívan részt vettem a szervezői munkában is, ebben nagy segítségemre volt a Bátor Táborban szerzett tudás, cimbi tapasztalat.
A tábort egy három napos önkéntes tréning előzte meg. Közben összeszokott a csapat és gőzerővel készítettük elő a tábort a gyerekek fogadására. És aztán végre eljött a nagy nap! Huszonkilenc 7-14 év közötti gyerek érkezett egy nagy busszal Moszkvából, de többen sok ezer kilométert tettek meg, ketten egészen Fehéroroszországból jöttek.

A legtávolabbi táborozóink 3400 km-t utaztak repülővel országon belül, hogy eljussanak Sheredarba. Ezeket az oroszországi távolságokat azt hiszem, sosem fogom tudni értelmezni.

Fiúkat, lányokat vegyesen korosztályonként 5 csoportba osztottunk be, de itt nem színcsoportok voltak, hanem csapatok saját kitalált névvel és csatakiáltással. A bemutatkozás már az önkéntesek által szervezett esti show-n megtörtént: voltak mandarinok, jókedvűek, pingvinek, sikeresek és vagányok.
Másnaptól indultak a programok, volt itt minden – lovaglás, íjászat, kézműves foglalkozás, újságírás, tánc és zene, színjátszás, rajzfilmkészítés, fotó. Az önkéntesek minden estére készültek valami érdekessel, volt diszkó, moziest, sütögetős tábortűz a szabad ég alatt, állomásos kalandpark. Két ünnepeltnek is örülhettünk, ráadásul egy napon, úgyhogy volt egy fergeteges szülinapi party-nk is.
Érkezett hozzánk vendég is, mégpedig Ilja Sztockij, a Jeralas egyik rendezője. A stúdió már 1974-től készít főleg gyerekszínészekkel 5 perces humoros rövidfilmeket. A műsor máig népszerű Oroszországban és a hab a tortán az volt, hogy a rendező hozott egy pár olyan részt, amit még nem adtak le sehol. A gyerekek (és bevallom a felnőttek is) nagyon élvezték, a rendező pedig szívesen válaszolt minden feltett kérdésre a vetítés után.
A tábor a gyerekek által összeállított show-val zárult, ahol a produkciók után sor került a tábori fotók és a közös rajzfilm megtekintésére. Mindegyik csapat az esti beszélgetésen megkapta a saját újságját, amit az újságíráson szerkesztettek, és amire sok érdekes interjú készült a tábor ideje alatt.

Az egy hét elképesztően gyorsan eltelt. Jó volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt egy nagy család lettünk. A tábornak egy vendéghely adott otthont, az önkénteseknek a korlátozott lehetőségek ellenére, hihetetlen kreativitással sikerült felépíteni a tábor szellemiségét. A pakolás végeztével mindössze 14 dobozt adtunk le a raktárba és elmondhatom, hogy egy tábor nem a falakban és az épületekben rejlik, hanem az emberekben és azon belül is...
A következő turnust szeptemberre tervezik. A nagy cél egy 60 fős tábor felépítése és a minta továbbadása Oroszország más régióiba, hiszen ez az ország hatalmas, kilenc időzónát ölel fel. Sheredar is be szeretne kerülni a Serious Fun Children’s Network táborszövetségbe, aminek a Bátor Tábor már 2007-től tagja. Ehhez természetesen hosszú út vezet, szigorú szakmai kritériumoknak kell megfelelni, de most már Oroszország is megtette az első lépéseket és ez a fontos. Hajrá, csak így tovább!