A Bátor Tábor jótékonysági sportközösségét, az Élménykülönítményt nemcsak arról lehet felismerni, hogy mindenki lila pólóban rója a kilométereket, hanem onnan is, hogy egy különös csapat követi minden versenyen. Ez a csapat azért egyedi, mert rendkívül hangos, vidám és sokszínű. Van, aki színes parókában nyomul, mások saját készítésű zörgőhangszerekkel szurkolnak a sportolóknak. De vajon mitől olyan lelkes ez a kis csapat? Itt egy kis összeállítás szurkolóink személyes élményeiből.

A pillanatok, amik összekötnek minket: a táborozó gyerekeket, az önkénteseket, a futókat és a szurkolókat. Tudjuk, hogy ugyanaz a célunk, hogy segítsünk. Hogy átlépjük a határainkat, nem érezzük a fáradságot, a torkunk is bírja még. A támogatás, mikor érzed, hogy együtt sikerülhet minden! Ez a pillanat, ami a miénk, Csodaországé. (Nonó)

Szurkolóként találkoztam először az Élménykülönítménnyel. Akkor még csak páran voltunk, összegyűltünk pár fontosabb ponthoz, és pólókban, pom-pomokkal, kereplőkkel, és a hangunkkal bíztattuk a futókat. Nem csak az Élménykülönítmény futóit, hanem mindenkit! Többen odajöttek, hogy végigpacsizzanak minket, volt, aki végigölelt bennünket, a legtöbben mosolyogtak, tapsoltak, integettek, és nem utolsó sorban lendületet kaptak a hosszú kilométerekhez. Felemelő élmény volt, látni, hogy pár óra kiabálás, ugrálás, és integetés mennyit tud adni a futóknak. Másnap persze nem volt hangunk, de nem sajnáltuk, ez volt akkor a mi hangszál-maratonunk! (Mazsi)

Szurkolni nem egyszerű feladat, és nem kis felelősség. Rajtad sok múlik. Olyan vagy, mint egy extra lélegzet, mint egy energiaszelet, vagy a hátuk mögül fújó szél, ami lök előre. Nem lehet félgőzzel csinálni, vagy üvöltesz, tapsolsz, kerepelsz, dobolsz teljes erőből, vagy az egész nem ér egy fabatkát sem. Függőségi viszony: Ő azért fut, hogy Te szurkolhass és Te azért szurkolsz, hogy Ő fusson. Sosem felejtem el azokat az arcokat, az érthetetlen plusz energiákat, amik kiszabadultak, a könnyeket és örömet, amit láttam. Három napig fájt a tenyerem. Nagy meló ez. Mindenkinek.  (Mókus)

Amikor szurkoló cimboraként egyenesen arányosan durran be a futók lábával a torkunk... Amikor minden erőnket összeszedve préseljük ki a leghangosabb és legőszintébb biztató szavakat... Amikor egy csapatként szaladunk a futók után a szöveget kántálva... Amikor a célnál nem csak a barátaink sikerein, de ismeretlenekén is ugyanúgy pityergünk...Akkor egy csapatként dobban a szívünk! (Gabcsi)

Nagyon jó érzés volt része lenni a szurkolói csapatnak, készülődni a pompon-okkal bajlódva, melegíteni a futókkal, aztán teljes torokból kiabálni, szurkolni, biztatni, újabb és újabb szurkolói verseket, rigmusokat költve jelen lenni ezen az eseményen. Együtt figyelni, várni, hogy mikor érkezik hozzánk a következő "lila futó" és hogyan, melyik költeménnyel biztassuk, fogadjuk őt. Jó volt látni, hogy mekkora örömöt tudunk ezzel szerezni, hogy mekkora lendületet ad ez nekik, hogy sikerül mosolyt csalnunk a keményen küzdő arcokra. Együtt teszünk, tettünk valami nagyon fontos ügyért, ki-ki a maga szerepében, ki futóként, ki szurkolóként éppen, de az élmény hatalmas mindkét részről, de hát mi más is lenne, ez az Élménykülönítmény! (Panni)

Egy közösséghez tartozni mindig jó érzés, így ez itt is érvényes. Azzal, hogy sokan, egyenpólóban szurkolhattunk egy jól működő csapatként, egymást is folyamatosan éberen tartottuk! Nagyon sokat számított, hogy egy kisebb tömeget alkottunk, egyedül valószínűleg nem üvöltöttem volna az út szélén teli torokból, minden energiámat átadva a „szenvedőknek”. Amellett, hogy tényleg hasznosnak éreztem magam, mint szurkoló, elindult bennem az a gondolat, hogy a másik oldalról is szeretnék részese lenni ennek az élménynek. Ezért intenzíven elkezdtem készülni, mivel a következő maratonon már csapatban indulva szeretnék „kilométerek gyűjteni” a tábor részére, és büszkén elfutni a katarzis állapotában ordító lilapólós őrültek előtt! (Évi)

Amit igazán szeretek még a szurkolásban, hogy nem csak a "saját" futóinkat bíztatjuk, hanem bárkit, akin látjuk, hogy jól jönne neki pár szó. Sokszor előfordult már, hogy a futás után odajöttek hozzánk és megköszönték, hogy erőt adtunk. Ez nagy öröm számomra. Jó látni, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Azért lettem szurkoló, mert nem láttam magamban az erőt a futáshoz. Nos, a szurkolás meghozta a lelkesedést és a bátorságot: idén én is szeretnék a Bátor Tábor színeiben futni. Tudom, hogy ha elfogy az erőm, hirtelen ott terem pár lelkesítő szurkoló, akik segítenek kitolni a határaimat. Ennek fényében nem látok több akadályt magam előtt. (Móni)

Izgatottan vártam a mi futóinkat, de mindenki kapott az energiákból! Felemelő érzés volt! A karomban másnap izomláz lett!! Mintha tényleg futottam volna!! A szurkoló előbb vagy utóbb futó lesz. (Totó)

Csatlakozz te is az Élménykülönítmény lelkes szurkolócsapatához! A te hangszáladra is szükségünk van. Gyere  szurkolni a K&H Maratonra június 9-én, mert veled együtt leszünk elég hangosak!