Három testvér, egy közös cél: a Dohány tesók vasárnap állnak rajthoz a 30. Telekom Vivicittán az Élménykülönítmény színeiben. Céljaikról, motivációikról az alábbi interjúban mesélnek.

Hárman testvérként fogtok az Élménykülönítmény színeiben futni a Bátor Táborért. A csapatotok neve Másfélmaraton. Honnan jött ez a név, mit szimbolizál?

Rita: Négyen vagyunk tesók, ebből hárman néhány éve rendszeresen futunk együtt. Eleinte csak a környéken, aztán elkezdtünk versenyezni, és rájöttünk, hogy ez csapatban még nagyobb élmény, így meg aztán különösen, hogy jó célért, gyerekekért tesszük. A névről: először félmaratont futottunk, hárman vagyunk, ez összesen ugye másfél maraton. 

Hogy találkoztatok az Élménykülönítménnyel és a Bátor Táborral? Miért döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok?

Máté: Feleségem, Anita cimbiként visszatérő önkéntes volt a Bátor Táborban, általa ragadott magával ez a szellemiség, és ő említette nekem, hogy nézzem meg ezt a futócsapatot, ez volt két éve a Vivicittán. Akkor még nem is gondoltam, hogy ez milyen változást fog elindítani az életemben…

Milyen pluszt jelent az, hogy tudjátok, kikért futtok, milyen segítséget jelent a futásotok? Segít ez a felkészülésben?

Rita: A futás egy egyéni sport, de a jótékonysággal összekapcsolva már nem csak az önmagadért küzdésről szól (ami egyébként magában is szuper), hanem van egy plusz, hogy tudod, beteg gyerekeken segíthetsz. Ezért csatlakoztunk Andrissal Máté ötletéhez azonnal.

Máté: Van egy főtámogatóm, aki évek óta motivál és aki elég nagy összegekkel szokott támogatni, tavaly és tavaly előtt is kipótolta az összegyűjtött adományaimat a célkitűzés 100%-ára. Ő mondta nekem egyszer azt, hogy sokkal nagyobb erőt ad, ha az embernek megvan a kitűzött adománycél 100%-a, mert ha például egy hosszabb távon, mint a félmaraton, eljön a holtpont, átlendíthet az, hogy eszünkbe jut, ebből a pénzösszegből mekkora élményekben részesülhetnek a gyerekek. Mindemellett amikor futok és kezdek elfáradni, mindig azon jár az eszem, hogy vannak olyanok, akiknek ez a mozgásélmény sosem adatik meg, mert nem futhatnak, vagy székhez vannak kötve. Miattuk sem tehetem meg, hogy ne tudjam teljesíteni a távot.

Andris: Más érzés úgy futni, hogy egy csapat, a Bátor Tábor színeiben futsz, mint az, hogy az egyik füledet bedugod, és azt nézed, mikor érsz a következő ellenőrzőpontra. Nekem ez majdnem annyit jelent, hogy én profi futó vagyok, mert az Élménykülönítménynek a leghangosabb a szurkolótábora, az Élménykülönítményben mosolyognak a legtöbben rád, amikor futsz. Fantasztikus érzés!

Mit szól a környezetetek, hogy adománygyűjtéssel kombináljátok a futást?

Andris: Nagyon sok barátomnak szóltam, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett és már nagyon sokan megkerestek az adományozási szándékukkal. Ezzel nemcsak én érzem magam jól, tudva, hogy ez egy pozitív kezdeményezés, hanem tudom, hogy a gyerekeknek is jobb lesz.

Van valami taktikátok, hogyan gyűjtötök adományt?

Rita: Az elején Máté segített nekünk ebben, küldött egy minta e-mailt, és azt tanácsolta, hogy először személyesen keressük meg az embereket, ne egy közös fórumon, mert annak mindenki jobban örül. Én először a legszűkebb baráti körömben említettem, majd a tágabb rokonságomban, és csak a legvégén tettünk nagyobb körökben általános felhívásokat.

Hogy készültök a Vivicittára? Van valami bevált recept?

Rita: Igazából mindhárman külön edzünk. Én heti egy hosszabb távú futást mindig igyekszem beiktatni, ezenkívül Újpesten focizom a nagypályás NB1-ben, valamint futsalozok, úgyhogy én külön nem készülök. Andris az egyetemen napi szinten mozog.

Máté: Hétfőn foci, kedden pihenő nap, szerdán ping-pong, csütörtökön röplabda, pénteken ping-pong vagy megint valami más testmozgás, és szombaton vagy vasárnap van a futás. Valahogy ez az, ami nálam is beállt, hogy a mozgás legyen általános, ne pedig a futás. Ebből következik az, hogyha valakinek van kondija, akkor egy félmaraton nem okoz gondot.

Az Élménykülönítmény történetében ti vagyok hárman az elsők, akik testvérként egy csapatban futtok a jótékony célért. Hogyan fogjátok ezt kihasználni a kampányotokban?

Máté: Mi már ezt megpróbáltuk kihasználni, az első minta e-mailünk „Ilyen még nem volt” címmel kezdődött. Elég meglepőnek és különlegesnek tartjuk mi is a csapatunkat, de bevallom, büszke is vagyok arra, hogy testvéreimmel egy ilyen fantasztikus célért fogtunk össze.