"Első éjszaka megébredtem, és az aznapi emlékek nem hagytak visszaaludni: eszembe jutott Pityu, egy apuka, aki megérkezésük után tíz perccel már nagyon kíváncsiskodott. Érdeklődött, honnan jöttem, mi a foglalkozásom, és egyáltalán miért önkénteskedem a Táborban. Ez utóbbit…

Vera, aki egyébként családi kapcsolattartónk és önkéntesünk, cukorbetegként nagyot gondolt: "Döntöttem. Futni fogok. Rendszeresen. Miért? Mert egyszerűen bekattant. Fantasztikus élmény valami olyasmit csinálni, amiről mindig is – ez pont egyenlő az elmúlt 36 évemmel –…