Derűs mosolya mit sem változott azóta, hogy feltűnt a Csillag Születik színpadán még gyakorlatilag tinédzserként. Azóta lediplomázott, óvónőként is dolgozott, így nem meglepő, hogy most már szívesebben zenél a legkisebbeknek. A Bátor Tábort személyes történetek útján ismerte meg, és ő jelentkezett, hogy szeretne nekünk segíteni.
Legtöbben a Csillag Születikből ismernek, de azóta már jó pár év eltelt, és a nyilvánosságtól is kicsit visszavonultál. Mi történt veled az elmúlt években?
Bizony, az már 10 éve volt! Utána zenélés lett az életem, lett egy bandám, rengeteg koncertem volt. De hamar rájöttem, hogy ez az élet, ami a média körül forog, nem az én érzékeny lelkemnek való. Úgyhogy kiszálltam az iparból, és egy régebbi álmomat váltottam valóra: jelentkeztem az ELTE óvóképzőjére. Anyukám tanító, úgyhogy adott volt a pedagógiai irány. Mindig is szerettem a gyerekeket, és fejlődési lehetőséget is látok benne, ami nekem nagyon fontos.
Most már gyerekdalokat énekelsz inkább. Az óvodán keresztül léptek be az életedbe?
Teljesen véletlenszerűen kezdtem el írni őket. Akkor a gyerekek világában éltem, ilyen impulzusok értek, ők voltak rám hatással. Szóltam a tesómnak, hogy szeretnék gyerekzenét csinálni. De azt is eldöntöttem a korábbi tapasztalataim alapján, hogy most én szeretném irányítani a folyamatokat. Teljesen mi alkottuk meg a lemezt, rengeteg meló volt vele, de nagyon megérte. Azt hiszem, akkor tanultam meg igazán keményen dolgozni. És hát azóta a gyerekzene az életem.
Miért szeretsz gyerekekkel foglalkozni?
A gyerekek inspirálnak, és egy nagyon biztonságos közeget jelentenek számomra. Szeretem az ösztönösségüket, hogy teljes szívvel tudnak boldogok vagy szomorúak lenni. Ha tetszik nekik valami, teljesen belemerülnek, legyen az egy falevél, egy katicabogár vagy bármilyen apróság. Gondolkodom, hogy tovább képzem magam fejlesztőpedagógus irányba. Jelenleg is olyan drámapedagógiai és zenés foglalkozásokat tartok kisebb csoportoknak, ami fejleszti a hallásukat, ritmusérzéküket, és a lelki egészségükre is jó hatással van.
Na jó, az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nehezen növök fel. A felnőttek világa szürkébbnek, számítónak tűnik néha, ilyenkor jó visszamenekülni a gyerekek közé.
Mindig is fontos volt neked, hogy segíts másokon?
Azt hiszem, egészen pici koromtól kezdve. Szeretek figyelni a körülöttem élőkre, valószínűleg az sem véletlen, hogy szülésznőnek és orvosnak is készültem. Csak másfelé sodort az élet. Érdekes módon a jótékonykodás csak nem rég lépett be az életembe. Amíg a zenei karrieremre koncentráltam csak, óvatosnak is kellett lennem, mert sokan ki akartak használni. Ezért is fontos számomra, hogy azzal a szervezettel, amivel együtt szeretnénk dolgozni, legyen személyes kapcsolatom.
Hogy találtál a Bátor Táborra?
Egy kedves barátnőmön keresztül, akinek a fiai többször is megfordultak ott. Amikor náluk jártam, állandóan a Bátor Táborról beszéltek. Csak azt hallottam, hogy az egy csoda. Csoda, ahogy a beteg gyerekekkel bánnak, ahogy megváltoztatják őket pár nap alatt. Amikor egy számodra fontos embertől hallod ezt, akkor elgondolkozol. Szilvi, a barátnőm mutatott fotókat, videókat a táborról, én meg utána olvastam. Ezért gondoltam úgy, hogy a Bátor Tábort érdemes támogatni.
Miben tudod segíteni a munkájukat?
A jövőbeli tervekről még nem beszélhetek, de van egy egyszerű módja a segítésnek, amivel már éltem is: ez pedig az 1% felajánlása. Sokáig nem tartottam fontosnak, mindig rohanva, az utolsó pillanatban adtam le az adóbevallásom, így az 1% felajánlása rendre elmaradt. Talán épp Szilvi barátnőm beszélt róla egyszer, és el is szégyelltem magam, hogy: Basszus, tök hülye vagyok! Mi az, hogy eddig ezzel nem foglalkoztam, miközben körülbelül fél másodpercembe kerül! Azóta mindig-mindig felajánlom, sőt, a könyvelőm is tudja, hogy ha elfelejteném, figyelmeztetnie kell.
Ne feledd az 1%-od! Életeket változtathatsz vele. Adószámunk: 18107913-1-41. Köszönjük.
