"El kell fogadni saját magunkat"

2016.05.17. 09:54 bátortábor Szólj hozzá!

Timi kapcsolata a Bátor Táborral majdnem tíz évre tehető: 2007-ben járt itt először, akkor még alig 9 évesen. Aztán visszatért 2012-ben és 2015-ben is, mondhatni kimaxolta a Bátor Tábor-os élményt.

nyt5_256.jpg

„Nagyon sok jót hallottunk a táborról már azelőtt, hogy jelentkeztünk volna - emlékszik vissza Anikó, Timi anyukája a kezdetekre -, de természetesen mindig izgul egy picit az ember, amikor a 8-9 éves gyerekét először elviszi táborozni. Timi persze nagyon várta, közben azért tartott az idegen környezettől, és attól, hogy nem fog ismerni senkit, de remélte, hogy talál majd új barátokat, és ez szerencsére így is lett. Amikor másodszor visszatért 2012-ben, már semmi félelem nem volt sem benne, sem bennem. Én tudtam, hogy jó kezekben lesz, Timi meg tudta, hogy ismét nagyon jól fogja magát érezni. Mégis összességében azt gondolom, hogy az utolsó, 2015-ös tábor számított neki a legtöbbet. Sokkal érettebb, felnőttebb a gondolkodása, ezért máshogy látja a betegségét, és egészen más impulzusokat volt képes befogadni, mint kisgyerekként.”

 „Ha össze akarom hasonlítani, milyen a tábor gyerekként és milyen most, olyan mintha két külön tábor lenne. Persze sok hasonlóság van, a programok ugyanazok, de az érzések, az élmények egészen mások” – meséli Timi. „Igazából nem is tudnék legkedvesebb emléket, kedvenc foglalkozást kiemelni, mert az egészet szerettem úgy, ahogy van. Sokkal jobban megmaradtak bennem azok az érzések, amik eltöltöttek a táborban: ott boldognak, felszabadultnak és magabiztosnak éreztem magam.”

Betegsége tekintetében két nehéz év állt Timi mögött a tavalyi turnus előtt, így rosszabb passzban készült az utazásra. Pont jókor jött a tábor, mert segített őt ebből az állapotból, a letargikus hangulatból kimozdítani. A Bátor Tábor hatására Timi nyíltabban beszél a problémáiról, és pozitívabban tekint az életre.

Amikor Timit kérdeztem arról, mit tanult a táborban, olyan természetességgel mondja a választ, mintha nem az lenne az egyik legfontosabb, amit egy ember megtanulhat a világon. „Azt, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Ebben rengeteget segített a tábor. Emellett a rengeteg élmény és kihívás meggyőzött arról, hogy bármit meg tudok csinálni. Mert ha elég bátor vagyok ahhoz, hogy 9 méterről zuhanjak, akkor nincs előttem akadály. Megtanított legyőzni a félelmeim.”

nyt5_257.jpg

„Ha rosszabb kedvem van, kicsit nosztalgiázom, megnézem a táboros fényképeimet, elolvasgatom a leveleket, amiket a többiektől és a cimbiktől kaptam. Ezek mind feltöltenek pozitív energiával. Sok táborozó társammal a mai napig tartom a kapcsolatot, néha szervezünk magunknak találkozót. A tábor nem hagyott el fél évvel az utolsó turnus után sem.”

Anikó még hosszabb távú hatásról számol be. Azt mondja, már az első turnus után érezhetően megváltozott Timi betegséghez való viszonya. A táborban megtanulta, hogy az életben a jót kell meglátni, és nem szabad a rosszra koncentrálni.

A Bátor Tábor egy csodavilág - mondja Timi -, ahol az emberek elfogadóak és egyformák, ugyanakkor mind különlegesek. Már csak két év, hogy jelentkezhessek önkéntesnek! Szeretnék visszaadni abból a sok jóból, amit itt kaptam.”

 

A segítésnek sokféle módja van, az 1% felajánlás egy közülük, ami nélkül egyetlen civil szervezet sem tudna működni. Gondolj ránk, amikor kitöltöd adónyilatkozatod, hogy még több életet változtassunk együtt! www.batortabor.hu/egyszazalek

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr678724166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása