Bazsi a kölyök onkológia turnusban volt önkéntesünk. Nagyon lelkesen ír a Bátor Táboros élményeiről a blogjában, ezért gondoltuk, hogy itt is megosztjuk legelső bejegyzését a tábor után.

"Nem is tudom, hol kezdjem. Szóval jó régen nem írtam ide a blogra, de a múlt héten voltam Bátor Táborban, és úgy érzem, hogy ez mindenképpen megér egy új bejegyzést. Vagy ahogy elnézem a terjedelmét a gondolataimnak, többet is…

Lássunk is hozzá! Röviden annak, akinek fogalma sincsen arról, hogy miről beszélek:

A Bátor Tábor egy alapítványi szervezet, ami különböző beteg gyerekek táboroztatását végzi. A tábor maga Hatvan mellett van, 6 nyári turnusban fogad gyermekeket, minden turnusban hetvenet. A mi turnusunk kölyök onkológia turnus volt, ami azt jelenti 8-12 év közötti betegek voltak, főlég onkológiai betegségekkel (az orvosis ismerőseim kedvéért: nem csak onkológiai , hanem CD-s, JIA-s, és hemophiliás gyermekek is voltak). Ezen kívül van kamasz turnus is, 13-17 éveseknek, valamint ugyan úgy kölyök és kamasz diabetesz turnus, valamint vannak nemzetközi turnusok. Az utóbbi években indult emellett az évközi táboroztatás is, amikor is testvértáborok és családi táborok is vannak, ezeknek a neve eléggé jól utal arra, hogy ott miről lehet szó, valamint idén azt hiszem először lesz lélekmadár tábor, amiről majd kicsit később ejtenék szót. Hát röviden hivatalosan ennyi a Bátor Táborról (továbbiakban BT).

A Bátor Tábor egy olyan varázslatos hely, amiről azt gondoltam, hogy nem létezik. Egy olyan elvarázsolt birodalom, aminek a létezésében csak reménykedik az ember, hogy van. Ahogy belépünk a tábor kapuján, egy másik világba érkezünk. Már maga a hely is varázslatos.

A fű zöld, a játszótér zsír, az épületek hangulatosak. A tóban szökőkutak csobognak, kicsit jobban körülnézve megtaláljuk a hozzá tartozó, és őket működtető napelemeket is. A tábor központi helyén helyezkedik el a hét gyerekház, kör alakban, mindegyiknek van egy központi része, aminek az egyik fala csupa üveg, hogy az éjjeli ügyeletes lássa, ha valamelyik gyerek kijön a szobájából. Innen nyílik a két gyerekszoba 5-5 ággyal, és egy szoba a 4 házi cimborának, HC-nek, azaz azoknak az önkénteseknek, akik az adott házhoz tartoznak, és mindig az adott ház gyerekeivel mennek a programokra.

Az orvosi épület sem az a szokványos fekete-fehér rendelő, kívülről így néz ki, belülről pedig csupa színes minta díszíti a falakat:

Azok a cimborák, akik nem egy házhoz tartoznak, hanem a különböző programokat tartják, ők a Játszós Cimborák, azaz JC-k. Én beszerző voltam a táborban, hivatalosan én is a JC-khez tartoztam, úgyhogy én a cimbiszállásokon aludtam a többi JC-vel. A Cimbiszállások elég jól néztek ki, és belül is szuperek voltak: 4 ágyas szobák, saját fürdővel és WC-vel. A szobatársasimat imádtam, ők bátorkodó cimborák voltak, úgyhogy fél hatkor keltek, mert minden reggel rendbe kellett tenni a bátorkodás  pályát (magaslati kötélpálya, rekeszépítés stb), pl felszerelni a köteleket, hogy mire a gyerekek kiérnek, addigra már készen legyenek. Ami azt jelentette, hogy abban a reggeli fél órában, amikor jobb, ha senkivel sem találkozom, mert nem látok ki a szemeimen és végtelenül morcos vagyok, akkor egyedül lehettem a szobánkban és a fürdőben, ami egy nagy áldás volt :D

A tábor központi épülete az Ebédlő, valamint a mellette található rét. Amikor olyan program van, amin mindenki részt vesz, akkor az általában a réten van, rossz idő esetén az ebédlőben. Nálunk szerencsére nem volt rossz idő (hiszen a bátor táborban mindig süt a nap), úgyhogy mindent kint tudtunk tartani. Esténként például vannak esti játékok, amikor a JC-k (játszó cimborák) különböző állomásokat tartanak, és a gyerekek a különböző állomások között járkálnak teljesen szabadon, amerre csak akarnak, és azt próbálnak ki, amit csak szeretnének. Például nálam az egyik este zongorázni lehetett, jobbára boci-boci tarkát.

A réten énekeltük el a Bátor Dalt is, ami szerintem egy nagyon szép dal, érdemes meghallgatni:

https://www.youtube.com/watch?v=oHI5bGB2PWc

Hallgatjátok? Remélem. (Ctrl+klikk a linkre, és elindul). Most képzeljétek el ezt úgy, hogy 150 ember áll egy hatalmas körben, fogják egymás kezét, mert a pillanatnyi múlandóság szeszélyeként, a sors valamiért ő százötvenjüket sodorta össze egy körbe, egy táborba, úgy, ahogy az előtte sohasem volt, és ahogyan utána sohasem lesz. És nem csak a hangszórókból szól a dal, hanem énekli mindenki egymás kezét fogva. Hát, nem vagyok az a sírós fajta, de…

„együtt leszünk, míg a szív dobban” – ez az a sor, ami engem megfogott. Annyi minden benne van ebben az egy mondatban, főleg egy olyan táborban, ami onkológiai gondozott gyermekeket táboroztat… ennél szebben nem lehet megfogalmazni azt, amit a tábor adhat…

Az egyik gyerek, aki eléggé pörgős volt, az egyik este a Tábor Dalt is nehezen viselte. Nem akarta megfogni a mellette álló cimbi kezét, izgett-mozgott. Végül a cimbi rászólt:

-          Légyszives gyere, és fogd meg a kezem, mert ez most nekem sokat jelent.

Mire a gyermek felnézett rá, és azt mondta:

-          Hidd el, hogy nekem még többet…

És azzal megfogta a kezét, és a többiekkel énekelte végig a Tábor dalt.

Az ebédlő is csodálatos. Egy nagy terem, ahol kényelmesen elfér a 150 ember. A plafont, és majdnem minden falfelületet díszit valami. Minden tábor végén készül valami, ami annak a tábornak a sajátja, mi például egy óriási puzzle-t csináltunk, aminek hét darabja volt, mind a hét más színű. A mi házunké pont a lila volt, amit minden gyerek és minden cimbora aláírt, így, aláírásokkal együtt került fel a falra. A tábor szervezettségéről csak annyit, hogy péntek este 8 körül írtuk alá az akkor még különálló puzzle-darabokat, és szombat reggel 8-kor a reggelikor már bekeretezve, összeragasztva fent volt a falon a kép. De volt, akik óriásanyateknőst csináltak térben, és a hét piciteknős jelképezte a 7 házat, szintén mindegyik aláírva, valahol hét házikó lógott le egy közös keretről, valahol egy óriási leplen volt rajta 150 kéznyom. Az ebédlőről belső képet sajnos nem találtam, úgyhogy ezeket midnenkinek saját magának kell elképzelnie :D

Azt hiszem a tábor egy részét most már bemutattam, a többi majd jön a napokban: programhelyszínek, mik történtek… :D"