Mit ad az élsport egy embernek, és mit ad vissza az élsportoló a világnak aktív pályafutása befejezése után? Gyenesei Leila világbajnok öttusázó, aki a 30. Spar Budapest Maraton Fesztiválon barátaival együtt az Élménykülönítmény színeiben áll rajthoz, erről vall következő bejegyzésünkben.

Öttusázó világbajnok vagy, mi ösztönzött arra, hogy profi sportolóból jótékony sportolóvá válj?

Aktív élsportolóként sokan támogatták pályafutásomat, legyen az erkölcsi, szakmai vagy anyagi segítség. A versenysportban maximumot kell teljesíteni, hogy az ember sikeresen szerepeljen egy-egy világversenyen és ez nem mehet a nélkül, hogy a család, az edzők, a klub, a szponzorok ne állnának a versenyző mögött. Köszönettel tartozom nekik és bizony a jótékonykodás közvetetten, de azt jelenti nekem, hogy visszaadhatok abból, amit az aktív élsportolói karrierem során kaphattam a környezetemtől. Mióta abbahagytam az élsportot, rengeteg energia szabadult fel bennem, amit hatékonyan szerettem volna visszafordítani a sportba, így most már több fórumon is jelen vagyok. A jótékonykodásra átevezni nekem nem volt nagy erőfeszítés, hiszen sportolni továbbra is nagyon szeretek, és örülök, hogy ezzel segíthetek is. Hiszek abban, hogy akinek van lehetősége segíteni, annak segíteni kell.

Említetted, hogy több fórumon is jótékonykodsz. Mesélnél erről?

Van egy triatlon csapatunk, Team Prevention a nevünk, amivel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mozgással egyes daganatos betegségek kialakulásának esélye csökkenthető. Legnagyobb sikerünknek tartom, hogy az egyik versenyen az úszó távot egy daganatos betegségben érintett hölgy teljesítette, vagyis eljutott az üzenetünk azokhoz, akiknek címeztük. Kiemelten fontos ügy ez számomra, mert anyukámat és nagymamámat is daganatos betegségben veszítettem el, és ugyan a genetikánkon nem tudunk változtatni, de az életmódunkat mi választjuk meg.

Valami ilyesmi hozott össze a Bátor Táborral is?

Valójában egy baráti társaság kérdezte, hogy lenne-e kedvem velük maraton váltót futni az Élménykülönítmény színeiben. Nem is volt kérdés, hogy igent mondjak. Eddig nem jártam még a táborban, de ismertem, hallottam róla korábban is, nagyon fontosnak tartom az általuk képviselt üzenetet és nagyra becsülöm azt, amit ők nyújtanak a beteg gyerekeknek. A mi élménykülönítményes csapatunk lovas élményterápiát választott ki, mint támogatandó programot, és az i-re a pontot az tenné fel, ha személyesen is láthatnám a mi segítségünkkel megvalósuló kalandot. Remélhetőleg erre is lesz lehetőségünk.

Mi motivál a felkészülésben?

Már nem a minél jobb eredmény elérése, hanem a mozgás öröme önmagában, és a tény, hogy segíteni tudunk. Ezen túl szerintem nagyon jó buli egy ilyen versenyen elindulni, hiszen a távot nem egyedül, hanem húszezer ember társaságában teljesítjük - ráadásul Budapest gyönyörű utcáit róva. Ez egy olyan élmény, ami feltölt energiával a szürke hétköznapokra.

Hallottál már az Élménykülönítmény szurkolói táboráról?

Igen, és nagyon várom, hogy élőben is találkozzam velük. Hallottam, hogy nagyon hangosak, már-már fanatikusan éltetik a futókat.

Az adományszervezésről milyen tapasztalataid vannak?

Jelenleg 81%-on állunk, és remélem, elérjük a 100%-ot a végére. Alapvetően nagyon jó tapasztalataink vannak, sokan álltak mellénk, sok pozitív visszajelzést kaptunk.  Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy merjen belevágni egy ilyen projektbe.