GO!-snak lenni…

2018.12.17. 15:06 bátortábor Szólj hozzá!

Krisztát, GO! kórházi programunk oszlopos önkéntesét kérdeztük meg, hogy mit jelent neki (és minden bizonnyal a többi GO! önkéntesünk számára is) GO!-snak lenni...

 

GO!-snak lenni…

Olyan, mint bemenni egy hideg és sötét szobába, majd egy gyerekkel közösen rájönni, hogy ott meleg van, és ő erősebb, mint bárki.

Annyi erőt, melegséget és mesét hagyni, ami több napra segítheti.

Rengeteg kreativitást vinni, hogy bármelyik játékot átalakíthassuk, hogy ő biztosan élvezze.

Az elsőnek lenni aznap, aki nem a hogylétét firtatja, hanem azt, hogy pontosan melyik játékkal szeretne ma megismerkedni.

Aki mutat egy játékot, amit anyával is játszhatnak majd kettesben.

Felnőttként megemberelni magadat és nem aggodalmaskodni.

Csak a szépet látni: csak a kedvenc játékaival, zenéivel, emlékeivel és témáival foglalkozni. Más most nem fontos. Ha pedig megvannak ezek a csodás dolgok, annyi a feladat, hogy mindezeket elérhetővé tegyük a számára.

dsc07997_1.jpg

Nehéz azt mondani, hogy ez megterhelő, hiszen a gyerekek sokkal nehezebb helyzetben vannak. De ez számunkra sem könnyű. Ezért vagyok nagyon hálás Mariannak és Dórinak (GO! koordinátorok - a szerk.), hogy odafigyelve és precízen felkészítettek. Minden alkalom kezdetén bemelegítenek engem, hogy készen álljak. Ha közben elkeserednék, akkor a program végén adnak időt, teret és segítséget a feldolgozáshoz. Bárhogyan is sikerül a találkozás, tudom, hogy ők ott lesznek a végén, és meg fognak hallgatni. Együtt mosolygunk a gyerekek reakcióin, kedvességén és együtt értjük meg, ha valamelyikük kevésbé volt lelkes. Azt mindig tudom, hogy biztonságban vagyok.

4.JPG

Az önkéntességet mindenki úgy tartja, hogy mindig katartikus esemény. Nem az. Van, hogy lepattanunk egy gyerekről, mert fáradtabb, hiszen neki ezerszer nehezebb napjai vannak. Vannak egyáltalán nem kicsattanó alkalmak. Ilyenkor nagyon nehéz elhagyni az önsajnálatot, és jobban megvizsgálni, hogy abban a helyzetben, annál a gyereknél mi minden történt. Minden alkalommal kiderült számomra, hogy mindannyian adunk. És lehet, hogy nem olyan szembeötlő módon, de mindig ott van a gyerek válasza. Benne van egy elfelejtett telefonhívásban, egy elmesélt mély gondolatban, egy integetésben, egy neked adott mellékszerepben a köszönöm. Nekünk pedig csak annyi a feladatunk, hogy elég érzékenyek legyünk arra, hogy meghalljuk ezt. A feltűnő hálához vagyunk szokva, ami ha jön, rávághatjuk, hogy szívesen. A GO alatt tanultam meg, utólag, a közös perceinket elmesélve meghallani egy halk "köszönöm, hogy velem voltál" - t. Ez rettenetesen fontos, mert ezek a felismerések visznek minket vissza újra és újra. Mert jó látni, hogy elfelejti az infúziós kábelt egy kikötött kisbeteg, mert jó annyira belemerülni egy játékba, hogy nem akarsz eljönni, mert jó látni, amikor egy unott kamasz beszáll egy fantázia játékba.

A legfontosabb útravalóm minden egyes látogatás előtt, - amikor elkezdenék izgulni, hogy mi lesz, ha nem tudok elég vicces, nyitott, energetizáló lenni- hogy a legkisebb vicc is vicc, a legkisebb gesztus, játékos ötlet is felüdülés egy gyereknek aki egy fehér szobában fekszik hetek óta és fél. Nekem csak annyit kell tennem, hogy figyeljek rá, és tegyem lehetővé, hogy élvezze az együtt töltött időt.. És ha minderre figyeltem, akkor amikor kijövök egy kicsit melegebb lesz.

gotabor_2018_07_31_mg_1259_051_2.jpg

 

„Csak csöndben ballagunk egymás mellett” – gyászterápia a Lélekmadár Táborban

2018.08.02. 15:24 bátortábor Szólj hozzá!

Gecse Attila már több évtizede kísér életük végéhez közeledő embereket és családjukat. Ahogy mondja, egy lelkész mindig sok halálesettel találkozik munkája kapcsán, gyakorlatilag benne van a munkaköri leírásában, de ő kórházi lelkészként ennél is többet vállal. A rendszerváltás idején Polcz Alaine gyászképzésén vett részt, 2013 óta pedig a Lélekmadár Tábor gyászterapeutája. Vele beszélgettünk.

Milyen a Lélekmadár önkéntes szemmel? - Táborvezetőnk válaszol

2018.07.26. 16:03 bátortábor Szólj hozzá!

A Lélekmadár Tábor különleges, a szívünk csücske. Sőt, a közepe. De tudjuk, hogy sokszor nehéznek tűnik, talán ijesztőnek is, mert ismeretlen, és mert olyan témával foglalkozik, amit közös hallgatás övez. Pedig a Lélekmadár egy csoda, ami sok családnak segített már, és szeretnénk, ha még több érintetthez eljutna. Csoszányszky Bogi táborvezetőnkkel beszélgettünk arról, hogy milyen a Lélekmadár a cimborák szemével. Július 31-ig várjuk az önkéntesek jelentkezését ősszel induló, hatodik Lélekmadár ciklusunkba.

„Hat szokás, amelyet minden Cimborának ajánlok” – cikk a tábori önkénteskedésről

2018.06.18. 17:06 bátortábor Szólj hozzá!

Bob Ditter diplomás klinikai szociális munkás, aki gyermekek, fiatalok és családok terápiájára szakosodott. Az alábbiakban az ő írását osztjuk meg veletek.

„…az első másodpercek mindig meghatározóak” - ismerd meg GO! programunkat

2018.05.08. 14:29 bátortábor Szólj hozzá!

Közel három éve fut a GO! Program, mégis sokan még mindig meglepődnek, hogy a Bátor Tábor nemcsak Hatvanban, hanem bizony három országban nyújt terápiás élményeket súlyosan és krónikusan beteg gyerekeknek. A századik program apropójából beszélgetettünk Kovácsevics Mariannal, a program vezetőjével a múltról, jelenről és a lehetséges folytatásról.