„Hat szokás, amelyet minden Cimborának ajánlok” – cikk a tábori önkénteskedésről

2018.06.18. 17:06 bátortábor Szólj hozzá!

Bob Ditter diplomás klinikai szociális munkás, aki gyermekek, fiatalok és családok terápiájára szakosodott. Az alábbiakban az ő írását osztjuk meg veletek.

Bob Ditter

2017. május

Sok évvel ezelőtt lakóhelyemről, Bostonból elutaztam az Egyesült Államok négy különböző városába — Los Angelesbe, Chicagóba, Philadelphiába és New Yorkba — és egy sor fókuszcsoportot vezettem le olyan táborozókkal, akik ezen városok közelében laktak. Az egyik kérdés, amelyet a bevont táborozóknak feltettem, hogy gondolkodjanak a kedvenc tábori önkéntesükre (a továbbiakban: Cimborájukra – a szerk.). Azt kértem, hogy mondják el, mit tett vagy mondott kedvenc Cimborájuk, ami a népszerűségi listájuk élére repítette őket. A válaszok meglepően egységesek voltak attól függetlenül, hogy honnan jöttek a táborozók. Alapvetően a táborozók a következőt mondták: "A kedvenceik azok a Cimborák, akik akkor is velük töltik az idejüket, amikor nem kell ezt tenniük."

A táborozókkal való minőségi idő eltöltése valóban fontos. Azonban az, hogy valaki hatékony tábori cimbora legyen, tudást, sok energiát, képzelőerőt és elhivatottságot igényel. Egy jó Cimbora egy sor olyan szokással – ha jobban tetszik, fortéllyal – rendelkezik, amely bárkit még jobbá tehet. Az alábbiakban találod a listámat arról a hat viselkedésmódról, amelyről úgy gondolom, minden tábori Cimborának használnia kéne a táborban. Ezek a szokások jobb Cimborává tesznek téged!

Egy: teremts kapcsolatot mielőtt átirányítanál

Minden esetben, amikor te mint egy cimbora vagy barát javaslatot teszel, vagy tippet adsz egy gyereknek egy barátsággal, félelemmel, vagy bármilyen gonddal kapcsolatos kérdésben, akkor egy „átirányító” magatartást tanúsítasz. Azaz, tanácsot adsz számukra egy új, vagy produktívabb irányra ahhoz, hogy kezelhessék a helyzetet, kézbe vegyék a dolgot. Az átirányítás, terelgetés a gyerekek irányításának és tanításának egy természetes és lényeges része. A kihívást az jelenti, hogy a gyerekek (ahogyan mi többiek is), amikor egy kihívással szembesülnek, gyakran egyidejűleg erős érzelmeket élnek meg. Elbátortalanodhatnak, félhetnek, cserbenhagyottnak, dühösnek, kínosan, bűnösnek, megszégyenítettnek érezhetik magukat vagy számos egyéb érzelemmel telítődhetnek.

Amikor a gyerekek érzelmileg felfokozott állapotban vannak, gyakran nem képesek elfogadni azt a jó szándékú tanácsot, amelyet te mint cimbora adni szeretnél neki. Ez olyan, mintha az érzelem egy akadály lenne, ami nem engedi, hogy nyitottak legyenek a segítségedre. "Teremts kapcsolatot mielőtt átirányítanál” – ez egy nagyon praktikus manőver, amely először a gyermek érzelmi oldalát szólítja meg még azelőtt, hogy valamilyen módszert javasolna a helyzet kezelésére. A legegyszerűbb módja annak, hogy kapcsolatot teremtsünk a gyermekkel, hogy elismerjük, nyugtázzuk, amit érez. "Látom, hogy ez mennyire frusztrál téged. Biztosan nagyon nehéz." Vagy: "Látom, hogy mennyire csalódott vagy. Nehéz az, amikor valamit nagyon vártál, nem úgy történik meg, ahogyan te gondoltad"

A tanárok, coach-ok, cimborák, de még a szülők is hajlamosak arra, hogy egyenesen a tanácsok osztogatásába ugorjanak bele. Míg a tanácsadásod célja nagyon pozitív lehet, és abból az őszinte célból táplálkozik, hogy a gyermek sikeresen jöhessen ki az adott helyzetből, le tudja küzdeni azt, addig a gyermek érzelmi viharában nem is hall meg téged. Addig, amíg nem adsz lehetőséget a táborozónak arra, hogy megérezze a te aggodalmadat, és egy kapcsolat érzetet alakítson ki veled, addig a tanácsaid süket fülekre találnak.

Számos módja van annak, hogy nyugtázzuk egy gyermek érzelmeit, és kapcsolatot létesítsünk vele:

1. Ismerd el az érzéseket.

  • "Látom, mennyire kiábrándult/szomorú/frusztrált vagy."
  • "Azt hiszem, sokan ugyanúgy éreznének, mint te."

2. Nyugtázd a körülményeket.

  • "Ismerve, hogy min mentél keresztül, nem hibáztatlak azért, ahogyan érzel."
  • "Sok problémád volt. Nem csoda, ha belefáradtál."

3. Ismerd el a pozitív szándékot.

  • "Én megértem, hogy te csak segíteni próbáltál. Te nem akartál senkinek sem az útjában állni."
  • "Én úgy gondolom, hogy te csak megpróbáltál a barátja lenni, csak ő éppen nem értette meg, mire gondoltál."

4. Ismerd el az erőfeszítést.

  • "Én tudom, hogy te valóban mindent megpróbáltál."
  • "Bámulatos, hogy milyen keményen dolgoztál ezen!"

5. Ismerd el a jellembeli erősségeket.

  • "Szerintem te hihetetlenül nagylelkűen viselkedtél."
  • "A másokról gondoskodó emberként léptél fel.”

Ha időt szánunk egy gyermek elismerésére, és kapcsolatot teremtünk vele, az kikövezi az utat ahhoz, hogy a gyermek befogadóbb legyen arra, amit te ajánlasz neki annak érdekében, hogy megbirkózzon egy aktuális kihívással.

Kettő: Kötél bedobása – Mesteri tudás

Van egy mesém, amit el szoktam mondani a cimboráknak, tanároknak és szülőknek, illetve minden felnőttnek, aki gyerekekkel foglalkozik. Elmondom nekik, hogy minden gyereknek van egy kötele, vagy még pontosabban egy láthatatlan horgászzsinege, amit mindig magukkal hordanak. Ezt a horgászzsineget minden gyerek az egész világon a születésekor kapja meg. Amikor a gyerekek a táborba jönnek, akkor ezt is felpakolják, és magukkal hozzák az emóciós hátizsákjukban.

A táborozók ezeket a horgászzsinegeket természetesen arra használják, hogy horgásszanak. Azzal az eltéréssel, hogy nem halat horgásznak, hanem téged akarnak kihalászni, a cimborájukat. És ezt hogyan is csinálják? Ők kivetik a zsinórjukat úgy, hogy hatalmi harcba provokálnak téged. Néhány gyerek ezt úgy csinálja, hogy semmibe vesz téged. Mások úgy, hogy kihívások elé állítanak. 1997 óta, amikor a South Park tv-show debütált, a gyerekek gyakran dacolnak a felnőttekkel szemben mondván „Te nem vagy a főnököm!”. Ez a kijelentés, amely először a South Park szereplői, Eric, Kyle és Stan szájából hangzott el, a gyerekek módszere arra, hogy kivessék a zsinegüket abban a reményben, hogy majd te bekapod a horgot, és belemész a küzdelembe. Ők szeretik, amikor így teszel. Miért? Mert amíg a gyerekek rá tudják venni a felnőtteket, hogy veszekedjenek velük, addig erősnek érzik magukat („Nézd csak minek a megtételére tudtam rávenni ezt a nagy felnőttet!). És azt is elérik, hogy félretegyenek mindent, amit tenniük kellene, és azzal töltsék az időt, hogy veled veszekedjenek.

Számos olyan „zsineg” létezik, amelyet a fiatalok arra használnak, hogy belevigyenek minket egy kötélhúzós játszmába. Az egyik előre megmondható zsineg az a kijelentés, hogy „Remélem tudod, hogy ez egy szabad ország”, ami magában foglalja azt, hogy megtehetnek bármit, amit csak akarnak. Vagy, "A szüleim egy csomó pénzt fizettek azért, hogy eljöhessek ebbe a táborba. Azt csinálhatok, amit akarok!" Vagy itt van egy még bosszantóbb kijelentés: "Én fizetem a béredet. Te értem dolgozol. Te veted meg az ágyamat." Ez az, amikor el tudod képzelni, hogy fogod azt a horgászzsinórt, és csinálsz vele valami kreatív dolgot!

Amikor egy gyerek beleránt minket egy kötélhúzásba, az első indíttatásunk az, hogy belemenjünk a harcba. Ezt én úgy nevezem, hogy „felvesszük a kötelet” (felvesszük a kesztyűt). Amennyiben hatékonyabb szeretnél lenni a gyerekekkel kapcsolatban általában, az első stratégiai lépés, hogy eldobod a kötelet. Nem azt akarom mondani, hogy hagyod a gyerekeket, csináljanak, amit csak akarnak. Azt akarom mondani, hogy kerüld el a kötélhúzást amennyire csak lehetséges. Az alábbi négy lépés része a kötél fel nem vételének:

  1. Maradj nyugodt! A gyerekek provokatív viselkedésének okai között az első helyen áll az, hogy kibillentsenek a nyugalmadból, és felidegesítsenek. Abban a pillanatban, amikor elveszted a nyugalmadat, felvetted a kötelet. És ők győznek, te pedig veszítesz.
     
  2. Adj „igazat” gyakorlati kérdésekben. Például, mondhatod azt: „Igazad van, nem vagyok a főnököd.” Vagy: „Örülök neki, hogy a szüleid megengedhetik maguknak, hogy ideküldjenek téged. Ez egy fantasztikus hely.”. Bármit is mondasz, tedd nyugodtan és szarkazmus, gúnyolódás nélkül.

    Amikor a gyerekek arra számítanak, hogy felhúznak, hogy elveszíted a nyugalmadat, és letolással reagálsz a provokációjukra, de mégsem, akkor a szellemi csatából te kerülsz ki győztesen. Ezt ők utálják! Ez hasonló ahhoz a helyzethez, amikor mérges vagy egy rossz minőségű termék vagy szolgáltatás miatt, és a személy, akivel fel akarod venni a harcot –egy szerencsétlen, gyanútlan vevőszolgálati dolgozó – igazán nagyon kedves. Annyira megértő és segítőkész, hogy legszívesebben sikítani szeretnél, de mégsem teheted. Az erő nála van azáltal, hogy megőrzi a nyugalmát és nagy önfegyelmet tanúsít.
     
  3. Azt követően, hogy „igazat adtál a gyereknek abban, amiben igaza volt”, hagyd, hogy felfogja. Lehet, hogy csak a másodperc töredékének megfelelő ideig áll be egy szünet, de ez a szünet meg fogja ragadni a gyerek figyelmét arra a pillanatra, ami lehetővé teszi számodra, hogy a továbbiakban te irányítsd a beszélgetést. Azután mondd egyszerűen „És…”. A legtöbb ember azt mondja, hogy „De…”, ami hiba; ezzel a szófordulattal megsemmisítesz mindent, amit már addig mondtál. A "De" egy olyan szó is, amellyel kapcsolatban minden gyerek úgy van beprogramozva, hogy kikapcsoljon, amikor azt hallja, hogy egy felnőtt kiejti a száján.
     
  4. Amennyire lazán és megfontoltan csak tudod, jelentsd ki, hogy mit vársz el, illetve mi igaz a táborra vonatkozóan. Például:" Örülök neki, hogy a szüleid megengedhetik maguknak, hogy ideküldjenek téged. Ez egy fantasztikus hely. (Szünet) A segítségnyújtás pedig a tábor része." Ha így beszélsz, akkor az egyértelműséget gyakorlod. Amint túljutottál ezen a négy lépésen, fontos, hogy továbblépj. Az első sugallatod lehet az, hogy bezárva maradj egy gyerekkel.  Való igaz, vannak olyan esetek, amikor egy biztonsági probléma lehetetlenné teszi a továbblépést. Azonban a legtöbb esetben, ha a figyelmed egy másik táborozóra fordítod, miután elmondtad, amit szerettél volna, arra kényszeríti a gyereket, hogy egy józan választással szembesüljön: vagy tovább lép vagy továbbviszi a dolgot a következő szintre. Meg kell hagyni, lesz néhány gyerek, aki a következő szintre fog lépni. Tapasztalataim szerint azonban a gyerekek több mint 85 %-a ejti a témát. 

Három: Maradj ki a küzdelmi helyzetekből

Egy tábori nap során a táborozók gyakran kerülnek „küzdelmi helyzetbe” - ahogy én nevezem őket. Azaz erős ingerek érik őket akár pozitív, akár negatív módon, ami miatt nagy kihívás dolgozni velük. Ilyenkor kevésbé hajlanak arra, hogy reagáljanak kéréseidre. Ilyen a válogatós gyerek, aki az ebédlőben az általad kínált minden választási lehetőséget elutasít. Vagy például egy gyerekház tele túlságosan felpörgött táborozókkal, akik nem tudnak lehiggadni ahhoz, hogy a lefekvéshez készülődjenek. Rengeteg olyan időpont van, amikor egyszer csak küzdelmi helyzetben találod magad egy vagy több táborozóval szemben. Szerencsére, számos olyan dolog van, amit megtehetsz annak érdekében, hogy elkerüld a küzdelmi helyzeteket.

  1. Próbáld megtalálni a sémákat a táborozóid viselkedésében. A szóban forgó küzdelmi helyzet valószínűleg már nem meglepő a tábor első néhány napja után. Amint előre látod a táborozók viselkedését,  már tudsz előre tervezni. Például, hajlamos-e a táborozód duzzogni, engedetlenkedni közvetlenül úszás előtt, honvágyat érezni reggelente, vagy túl elevennek lenni lefekvési idő előtt? A táborozói viselkedési sémákat könnyen körül lehet határolni, amint meg tudod keresni őket.
     
  2. Tervezz előre. Beszélgess a táborozóiddal jóval azelőtt, amikor a kihívást jelentő viselkedésük általában előfordul. Például a válogatós evő esetében, az az időpont, amikor már az étkezőben vagytok, már túl későn van, mert az ételek tálalása már kiváltotta a reaktív állapotát. Sokkal ésszerűbben meg tudod vele beszélni az ételválasztékot, könnyebben mondja el neked az érzéseit, ha ezt néhány órával az étkezőbe való belépés előtt teszed meg.
     
  3. Kínálj választási lehetőségeket és alternatívákat. Annak a táborozónak az esetében, akinek kora reggelenként honvágya van, még az éjszaka előtt beszélgess el vele, hogy mit tehet annak érdekében, hogy megnyugtassa saját magát, vagy elfoglalja magát, amikor felébred. Van egy plüss állata, amit a maga közelében tarthat? Mi a helyzet valami olvasni- vagy színezni valóval? Mi lenne, ha rajzolna egy képet a szüleinek, amely bemutatja, mik voltak a kedvenc tevékenységei az előző napon? (Javaslat: a pozitívumra való fókuszálás segíteni fog!) Mondd el neki, hogy a rajza egy „levél”-lé válhat, amelyet később a nap folyamán elküldhet a szüleinek. Megint csak arról van szó, hogy minél inkább le tudod foglalni a gyereket, mielőtt a honvágy valamilyen jele mutatkozna, annál inkább fog téged szövetségesének tekinteni, sőt a táborozó képes lesz a saját ötleteivel is előállni.
     
  4. Már előre tedd az ösztönzőket a helyükre. Egy olyan fiú esetében, akinek gondot okoz lehiggadni a lefekvési idő előtt, egy előzetes beszélgetés segíthet kideríteni, hogy a viselkedése valójában egy védekezés-e a honvágy által kiváltott érzéseivel szemben. Ha akkor beszélsz vele, amikor még nyugodt és nincs zaklatott állapotban, akkor valószínűleg könnyebb lesz megfogalmaznia az érzéseit. Ha nem is tudod megérezni, hogy mi állhat a magatartása hátterében, néhány egyszerű „megelőző” ösztönző segíthet neked a magatartás kezelésében. Például, ha képes az ágyában lenni megmosott fogakkal és készen arra, hogy megnyugodjon, és kap bizonyos számú „pontokat”, amiket használni tud ahhoz, hogy olyasmit csináljon, amit szeret. Ha adunk ennek a táborozónak valami pozitívumot, amire összpontosíthat, segíthetsz neki újra megerősítenie az önfegyelmét, amikor a lefekvés ideje kerül sorra.

Négy: Mesélj nekem róla

A dolgok gyorsan kialakulnak a táborban. Ami reggel még újdonság, az már régi históriává lesz, mire a eljön az esti program ideje. A táborvezetőd, vagy középvezetőid folyamatos tájékoztatása a táborozókkal kapcsolatos fontos fejleményekről nem mindig könnyű, de ha megtalálód a módját, hogy tájékoztasd a középvezetődet, vagy akár a táborvezetőket a kritikus magatartásokról segíthet neked abban, hogy egy friss perspektívát kapjál arra vonatkozóan, hogyan közelítsd meg ezeket a kihívást jelentő magatartásokat és el is kerülöd vele a táborvezetők által rettegett meglepetéseket. A tábor vezetősége tudja, hogy sok cimbora mindent megtesz, amit csak tud, mielőtt feladná a dolgot egy táborozóval kapcsolatban. Többek közt ez teszi olyan nagyszerű hellyé a tábort. A vezetőid tájékoztatása azokról a problémákkal, amelyekkel szembesülsz, nem ugyanaz, mint feladni a megoldást, és nem is a gyengeség jele. Az igazság az, hogy a legjobb cimborák minden, a táborban rendelkezésre álló minden forrást felhasználnak, beleértve azoknak a bölcsességét is, akik már sok éve a táborban vannak.

Melyek azok a „piros zászlós” magatartások, amelyekre gondolok? Beszélj a vezetőiddel minden olyan táborozóról,

  • akinek folyamatos honvágy problémája van
  • aki úgy tűnik, hogy elszigeteli magát a csoport többi tagjától
  • akiről úgy tűnik, hogy nincs barátja vagy nem köt barátságokat
  • aki uralkodik a csoport felett és manipulálja azt
  • aki nem eszik
  • akinek problémája van a személyi higiéniával
  • akinek állandó ágybavizelési balesetei vannak
  • akinek rémálmai vagy alvási zavarai vannak
  • aki fizikai harcba került a személyzet valamely tagjával vagy egy másik táborozóval
  • akinek heves kirohanásai vannak
  • aki feltárt neked vagy egy másik táborozónak valami nyugtalanító dolgot
  • aki túlságosan el van foglalva a szexuális dolgokkal
  • aki túlságosan személyes vagy szexuális jellegű kérdéseket tett fel neked vagy más cimboráknak
  • aki valamilyen nem megfelelő szexuális magatartást tanúsított (sértegetés, történetmesélés, grafikus nyelv, szex szimulálása más gyerekekkel, mint pl. „közösülés”)
  • aki beteg volt, megsérült, vagy gyakori vendége volt a betegszobának
  • akinek sérülései, zúzódásai vagy egy fizikai probléma jelei vannak
  • aki elutasította, hogy elmenjen foglalkozásokra
  • akinél tiltott tárgyakat, ételt, stb találtak a házban (beleértve a gyógyszereket is)
  • aki azzal fenyegetőzött, hogy elszökik
  • aki tűzzel játszott vagy gyufázott, stb.

Öt: Sétálj és beszélgess

Az egyik leghatékonyabb módszer arra, hogy közel kerülj egy táborozóhoz az az, amit én úgy hívok „séta és beszélgetés”. Amikor megpróbálsz egy mélyebb kapcsolatot kialakítani magad és egy táborozó között, akkor segíthet, ha beszélgetés közben csináltok valamit. Nyilvánvaló, hogy ha egy tevékenység túlságosan lefoglaló jellegű, mint például a magaskötélpályán való végigmenés, nem sokat lehet beszélgetni. A sétálás egy könnyed ritmust biztosít, csak éppen annyi cselekvést, amely még nem vonja el a figyelmet a beszélgetésről. Mivel egy tábori nap során természetesen programról programra mentek, könnyű alkalmazni a „séta és beszélgetés”-t egy olyan módszerként, amely lehetővé teszi, hogy jobban megismerjél egy táborozót vagy egy kisebb táborozói csoportot.

Megbeszélheted a cimbora társaddal, hogy vigyázzon a többi gyerekre, amíg te a táborozóddal foglalkozol. Esetleg félre is vonhatod a táborozót, és megkérheted, hogy a program végén segítsen neked valamiben. Egy előrelátóbb megközelítés az, ha egy „séta és beszélgetés” tevékenységet rutinszerűen kialakítasz minden egyes táborozóddal, egy kis személyre szóló időt töltve együtt a táborozóval annak egyik módjaként, hogy jobban megismerjed őt. Egy másokkal meg nem osztott, „csak ti ketten” idő segítségével az egyes táborozókkal elősegíti a vele való kapcsolat kialakítását, és lehetővé teszi számodra, hogy ezáltal még pozitívabban tudd befolyásolni a táborozó magatartását.

Különösen a fiúk látszanak képesnek arra, hogy beszélgetésbe elegyedjenek könnyedébben, amikor valamilyen cselekvés közben vannak. A sétáláson kívül, én már fogócskáztam, játszottam kétszemélyes kártyajátékot, és lementem egy tóhoz kavicsokat kacsáztatni, miközben bevontam őket egy beszélgetésbe. Ez a fajta alacsony szintű tevékenység egy majdhogynem nyugtató hatást gyakorol sok fiúra.

És még egy szó figyelmeztetésként: Amikor elviszel egy táborozót sétálni, a saját védelmed érdekében a gyerekekkel való megfelelő kapcsolatra vonatkozó irányelveken belül kell maradnod. Bizonyosodj meg arról, hogy soha nem kerülsz ki teljesen más felnőttek látóköréből, amikor kettesben vagy egy táborozóval. Eltávolodhatsz több méterre vagy egy fél pályányira úgy, hogy látható maradsz mások számára, és még mindig megmarad egy elegendő mértékű visszavonultság ahhoz, hogy értelmes, személyes beszélgetést folytass egy táborozóval.

Hat: Aludj

Ez az utolsó tanács onnan jön, hogy sok éven keresztül dolgoztam együtt kialvatlan középiskolás és egyetemista diákokkal a pszichoterápiai praxisomban, valamint tábori cimborák ezreivel az elmúlt 40 év során. Véleményem szerint a legtöbb fiatal felnőtt kialvatlan. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az elegendő alvás fontosságát, különösen egy kimerítő táborozás ideje alatt. Amikor alszol, az agyad újra feltöltődik, szortírozva a napi tapasztalatokat, élményeket, illetve „válogatva és törölve azokat (ami az álmokat idézi elő) úgy, hogy amikor felébredsz éber vagy és tiszta a fejed”, ahogyan azt Dr. Travis Bradberry írja legutóbbi, a termelékenységről szóló, a Huffington Post-ban megjelent cikkében (2016).

Továbbmenve, Bradberry azt mondja:

"Az önuralmad, figyelmed és memóriád mind csökkennek, ha nem jutsz elegendő vagy megfelelő minőségű alváshoz. A kialvatlanság önmagában emeli a stressz hormon szinteket anélkül, hogy valamilyen stresszt kiváltó ok jelen lenne, ez pedig a termelékenység legnagyobb gyilkosa. Amikor sok a dolgod, úgy érzed, hogy fel kell áldoznod az alvást, hogy termelékeny maradj, de a kialvatlanságod olyan mértékben árt a teljesítőképességedre a nap folyamán, jobban teszed, ha kialszod magad.

Amikor fáradt vagy, az agyadnak az a képessége, hogy glükózt kössön meg, nagymértékben csökken. Ez pedig megnehezíti azt, hogy kontroláljad azokat az impulzusokat, amelyek eltérítenek attól, amire fókuszálnál. Sőt, az elégséges alvás nélkül hajlamosabb vagy édes falatok után sóvárogni, hogy kompenzáljad az alacsony glükóz szinteket. Úgyhogy, ha önuralmat akarsz tanúsítani az étkezésed kapcsán, egy jó éjszakai alvás – minden éjszaka – az egyik legjobb lépés, amit megtehetsz."

 

A világon a legtöbb embernek hét és fél – kilenc óra alvásra van szüksége ahhoz, hogy a teljesítőképessége csúcsán legyen a nap folyamán.  Amennyiben valóban azt akarod, hogy tegyél valamit a táborozókkal végzett munka során és ebben a lehető legjobbat hozd ki magadból, a rendszeres elegendő alvás segít abban, hogy hasznosítsd az itt ismertetett jó cimbora képességeket. Szóval, aludj jól és használd fel a tanácsokat a számodra leghasznosabb módon. Te és a táborozóid is jobbak lesznek ettől.

Feldolgozó kérdések

 

  1. Az egyik táborozód könnyen felingerelhető, felbosszantható, és hajlamos arra, hogy ordibáljon, amikor úgy érzi, hogy nem hallgatják meg. Mit tennél, hogy helyes mederbe tereld a viselkedését?
  2. Vissza tudsz gondolni egy olyan alkalomra, amikor elvesztetted a higgadtságodat valakivel szemben, aki megpróbált valamilyen reakciót kiváltani belőled? Ha újra kellene csinálnod, hogyan „dobnád el a kötelet”?
  3. Az egyik táborozód fél a víztől. Bár kifejezte azt a kívánságát, hogy kipróbálhassa a csónakázást, szemmel láthatóan zavarttá, aggódóvá válik, amikor eléri a kikötőt. Mit tudsz tenni a következő csónakázási lehetőség előtt, hogy segíts neki elkerülni a küszködést?

 

Bob Ditter diplomás klinikai szociális munkás, aki gyermekek, fiatalok és családok terápiájára szakosodott. További információért látogasd meg a szerző oldalát: BobDitter.com

A cikk eredeti verziója a Camping Magazine 2017/5 számában jelent meg. Az eredeti szöveg az alábbi linken olvasható:

https://www.acacamps.org/resource-library/camping-magazine/six-habits-i-wish-every-counselor-had

A fordítást készítette: Neusingerné Judit

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr4914055970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.