A mi történetünk - egy apa vallomása

2017.05.27. 09:00 bátortábor Szólj hozzá!

Fecó mindig is félénk kisfiú volt, és épp suliba kezdett járni, amikor az első tünetek jelezték, hogy valami baj van. Rosszul lett minden reggel, hányt, de mivel ez több elsősnél is előfordult, azt gondoltuk, csak ideges. Amikor már hétvégente, és az őszi szünet alatt is jelentkeztek a rosszullétek, aggódni kezdtünk.

Orvostól orvoshoz jártunk, de mindent rendben találtak. Egy lelkiismeretes neurológus viszont mégis elküldte őt koponya CT-re szerencsére – csak az ő megnyugtatására, így mondta.

Emlékszem, hétfői nap volt. Azt ígérték, 25 perc a vizsgálat, 10 perc a kielemzés. De amikor már vagy 50 perce ültünk kint a váróban a feleségemmel és Fecóval, amíg kiértékelték a vizsgálat eredményét, már akkor sejtettük, hogy ez nem jelenthet jót. Így derült ki, hogy egy 3x3x3 centis daganat van a kisagyban.
28.jpg

Kedden már az Amerikai úton voltunk, és péntekre elő is jegyezték Fecót műtétre. A daganat nagyon érzékeny területen volt, az orvosok felkészítettek, hogy bármi megtörténhet. Végül csak a rövid távú memóriája sérült egy kicsit és lebénult a bal arca. Azon viccelődünk azóta otthon, hogy biztos híres  akcióhős színész lesz belőle, mert úgy tarja a száját, mint Sylvester Stallone, bár az izmokon még dolgozni kell.

A műtétek és kezelések közepette kiderült, hogy az én félénk kisfiamban félelmetes erő és kitartás van. Mindenki a csodájára járt. Ha azt mondtuk neki, hogy ezt most meg kell enni, megette; ha meg kellett valamit inni, megitta; egy rossz szó nélkül csinálta végig az egészet.

A Bátor Táborról már a kórházban hallottunk.  Az elején el sem tudtuk képzelni, hogyan leszünk meg egy hétig egymás nélkül, de tudtuk, hogy jó helyen lesz, úgyhogy jó szívvel engedtük el.

Elváltunk, és mi egy hétig nem tudtunk róla semmit. Csak akkor, amikor mentünk érte. Én nem tudom, hogy mit csináltak vele ott, de mi egy teljesen kicserélt fiút kaptunk vissza. Fecó vagányabb, nyitottabb, barátkozóbb egy szóval BÁTOR lett. És a legjobb, hogy ez egy évig kitartott - egészen a következő táborig. És minden tábora után még erősebbé, még felszabadultabbá vált.

Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de szerintem Fecó tesója Zsuzska azért egy picit mindig féltékeny volt Fecó Bátor Tábor-os élményeire. Így nagyon nagy öröm volt számára, amikor együtt mehettek idén a Testvér Táborba, és közös élményeket szerezhettek ott. Mondta is az egyik cimbi, hogy teljesen odáig van értük, mert nem mentek el úgy egymás mellett a táborban, hogy ne ölelték, puszilták volna meg egymást. Örök szerelem van közöttük. Igazi „BÁTOR” tesók.

04-2.jpg

Bármilyen furcsán hangzik: az elmúlt közel öt évünket Fecóka betegségével nem cserélném el semmiért. Az addigi életünknek vége szakadt akkor, de utána elindult egy új, egy érzékenyebb. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy létezik egy olyan hely rohanó világunkban, ahol a súlyosan beteg gyerekek Bátrakká válhatnak. Mert ők az igazi hősök, ők a legbátrabbak. Ahol mindig terem egy önkéntes, hogy egy gyerek se legyen egyedül, ne tudjon magába fordulni. Ahol sorstársak között lehetnek. Ahol senki nem lóg ki, nem számít, ha nincs haja vagy valamije le van bénulva, és ahol annyi és olyan élményt kapnak a gyerekek, ami feledteti velük a betegség és a kezeléses napok gyötrelmeit. Személy szerint hiszem, hogy a Bátor Tábor élményei  egész életükön át elkísérik őket.

Ezért a helyért, a Bátor Táborért, az egész családom bármit megtenne, mert hálásak vagyunk, hogy részei lehetünk egy nagy-nagy családnak. A Bátor Táborosok NAGY családjának. Ahol mindenki szeretettel van a másik ember, de legfőképpen a „BÁTOR” gyerekek felé.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr9012540295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.