Dorka segít, ahol tud. A gyógyszeriparban dolgozik, nyaranta pedig beszerzőként bejárja Hatvant keresztül-kasul, hogy minden kellék adott legyen a turnus sikeréhez. Közgazdász, anya és cimbi egy személyben. Ismerd meg közelebbről!

Hogy kerültél kapcsolatba a Bátor Táborral?

Először egyik főiskolai csoporttársamtól hallottam róla, aki akkor már a Bátor Tábornál önkénteskedett. Stratégiai marketinget hallgattunk együtt, és ő állandóan a táborról beszélt. Nem meggyőzés céljából, csak egyszerűen dőltek belőle a történetek, hogy ez mennyire fantasztikusan jó, mert fantasztikus hatással van a gyerekekre, és az önkéntesek élete is megváltozik, ha jól csinálják. Szerettem volna már korábban is önkénteskedni, mert segítő típus vagyok, és azt gondoltam, ez egy olyan dolog, amit nagyon szívesen csinálnék.

Mi vonzott benne leginkább?

Zoli, a csoporttársam elmondása alapján úgy éreztem, itt olyan módon segíthetek, hogy közben szeretetet, pozitív energiát, optimizmust sugárzok. Korábban nem vállalhattam önkéntes munkát, egyszerűen összeegyeztethetetlen volt az életemmel családanyaként, akinek munkahelyi karrierje is van. De épp ekkor lettek a gyerekeim egyetemisták, és ezért rengeteg energiám szabadult fel. Az ember pedig akkor tudja leghasznosabban eltölteni a szabadidejét, ha másoknak segít.

A segítés a civil szakmádban is jelen van.

Húsz éve a gyógyszeriparban dolgozom, jelenleg egy svájci gyógyszergyár magyarországi képviseletének gasztroenteorológiai részlegét vezetem. Marketingesként, közgazdászként rengeteg olyan terméket árulhatnék, amivel nem tudok azonosulni, vagy kevésbé látom fontosnak. Gyógyszerekkel foglalkozni viszont kiváltság, hiszen tudom, hogy a munkám emberek életminőségére, gyógyulására van hatással.

2014-ben kezdted a cimbiskedést. Mik voltak az első benyomásaid?

Arra emlékszem, hogy a jelentkezésnél nem tudtam, hogy milyen feladatkört jelöljek meg. Tudtam, hogy játszós cimbi szeretnék lenni, de nem tudtam, milyen. Aztán végül a beszerzés mellett döntöttem, azt gondoltam, ez egy fontos menedzseri feladat, ahol szervezkedni kell, megtalálni a szükséges dolgokat, és jól kell az időt beosztani. A felkészítő napokon derült ki, hogy ez ennél egy sokkal összetettebb, sokrétűbb feladat. Az első nap meg is ijedtem, amikor kiderült, gyerekeket is kell majd szállítanom. Ez hatalmas felelősség, soha nem csináltam ilyet előtte. De végül is azért jelentkeztem önkéntesnek, hogy ott segítsek, ahol kell. És ha ebben van rám szükség, akkor ezt fogom csinálni.

Végül megtaláltad a helyed ebben a feladatkörben?

Persze. Mivel sokat kell a táboron kívül tartózkodni, mikor beszerzem a táboroztatáshoz szükséges dolgokat, attól féltem, a gyerekekkel nem is lesz lehetőségem találkozni. De a nálam jóval tapasztaltabb cimbik beavattak, hogyan lehet ezt ügyesen csinálni. Van, hogy folyik a hátamon az izzadtság, mert rohanva tolom a bevásárlókocsit a boltban, a pénztáros néni már megismer, és ő is hozza, viszi a dolgokat, segít, ahol tud, hogy gyorsabban haladjak, és időben vissza tudjak érni a programokra. De szerintem ez egy isteni feladatkör, igazi élmény.

Megváltoztatott a tábor?

A gyerekek arra tanítanak, hogy merjek szembenézni a saját nehézségeimmel. Látom őket legyőzni a félelmeiket, és arra gondolok, hogy az én kihívásaim leküzdéséhez sokkal kevesebb bátorságra van szükség – és ha ők megcsinálták, akkor nekem is meg kell csinálnom. Azt látom rajtuk is és magamon is, hogy a kihívás előtt állni sokkal nehezebb, mint benne lenni és csinálni. Előtte telve vagyunk félelemmel, de ha egyszer túl vagyunk rajta, azt érezzük, sokkal többre is képesek vagyunk, mint gondolnánk.

Van kedvenc tábori sztorid?

Nem is olyan rég történt egy kamasz turnusban. Volt egy kerekesszékes fiú, aki a betegsége következtében nehezebben beszélt, és a kezét is nehezen mozgatta. A bátorkodás program alatt, csak ült a buszmegállóban, ahol a gyerekek várakozni szoktak, és nézte a többieket. Nem akart semmit kipróbálni, hiába győzködtük, hogy legalább egy valamit próbáljon meg. Végül egy táborozó lány ment oda hozzá beszélgetni, biztatni, hogy higgye el, sikerülni fog, meg fogja tudni csinálni, és ő ezt azért tudja, mert ő is volt hasonló helyzetben. A hét egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor láttam Mátét beöltözve az óriás hinta felé közeledni, a kihívásra felkészülten. Abban a hintázásban az egész tábor hatása, eredménye benne volt.

Te is segítenél? Nem csak önkénteskedéssel tudsz. Ha nekünk ajánlod az adó 1%-od, egy táborozónk egészségügyi ellátátsa miatt már nem is kell aggódnunk. batortabor.hu/egyszazalek