Gyerünk, menni fog!

2015.04.12. 17:42 bátortábor Szólj hozzá!

Sokszor vagyunk nagyon fent, és bár próbáljuk nem számon tartani, de elég sokszor nagyon lent is. Az életünk mintha egy hullámvasúton száguldozna, néha olyan őrjítő sebességgel, hogy észre sem vesszük azokat az apró örömöket, amik aztán a csigalassúsággal zajló napjaikon kirántanának minket a teljes letargiából.

A mókuskerékből kiszállni nagyon nehéz, de mégis vágyunk valami elementáris külső erőre, ami változást hozna az életünkbe. Rövid vagy hosszabb távra, átmenetileg vagy örökre, de végre valami, ami a gondolatainkat elterelné. Vannak, akik ilyenkor egy új hobbit keresnek maguknak, mások életmódot váltanak, és vannak olyanok is, akik jó messzire utaznak, csak hogy mindent maguk mögött hagyhassanak.

Nekem is volt egy ilyen hosszabb ideig tartó periódusom, bevetettem mindent: idézetek, könyvek, motiváló eladások, profi és nemprofi tanácsadók, csokis perecek… Azonban semmi sem segített, teljes kétségbeesésben vártam a csodára. Ma már tudok egy helyet, ami elzárva a külvilágtól, eltérő ritmusban lüktet, és ahol 100%-ban önmagamat adhatom. Egy olyan zárt közösség, ahol letörölheted magadról a manírt, leveheted a szemellenzőt, és ahol egyszerre figyelhetsz oda önmagadra és a körülötted lévőkre. Ha akarod, a hobbiddá válik, ha akarod az életed szerves része lesz. Nekem szimplán az éltető elememmé vált.

Rakj félre mindent, a telefonodat is, és gyere most velem Hatvanba, a Bátor Táborba! A város határán túl, ahol a fenyőfák magasodnak, ahol a kis patak csordogál, ahol csendet és nyugalmat találsz, ott van az egykori úttörőtábor. Ma már szépen felújított és akadálymentesített gyerekházak, cimbiszállások, egy egészségügyi bázis, finom és egészséges ételeket rittyentő konyha, gyerekzsivajtól hangos ebédlő, babzsákokkal feltuningolt táncterem, huszár ruhás és nyuszi jelmezes színjátszóraktár, csónakház, íjászpálya, lovarda és magas-kötélpálya várja a táborozókat.

„Miután láttam, hogy a gyerekeim önkéntesként milyen gazdag élményekkel tértek haza egy-egy táborból, hamar megfertőződtem én is. Jelentkeztem, és az elmúlt nyáron már házi cimboraként vettem részt a júliusi turnusban” – mesélte nekem múltkor a tábor egyik önkéntese, Vali. „A munkám és a családom mellett volt egy hiány az életemben, amit szavakkal nem tudtam megfogalmazni, csak éreztem, hogy valami még kell, valami még hiányzik, amitől az egész kerek lesz.”

vali_vagott.jpg

Tudom, hogy miről beszél, én ugyanettől a hiányérzettől szenvedtem pár éve. Azonban arra álmomban sem gondoltam, hogy felnőttfejjel pont egy gyerektáborban fogok tudni kiteljesedni.

Méghozzá egy olyan táborban, ahol krónikus betegségekkel, limfomával vagy diabétesszel küzdő gyerekekkel próbáljuk ki a tábor kínálta programokat: íjászkodás, evezés, lovaglás, bátorkodás a magas kötélpályán, kézműveskedés, fotózás, zenélés és a rejtek erdő felfedezése vár mindenkire a Bátor Táborban. Este nagy, közös játékok Óz birodalmában és Pán Péter Sohaországában, illetve diszkózás a Buliwoodban vagy éppen a Hawaii tengerparton.

„Egyéni kihívásokat állítunk eléjük, amiket sikeresen teljesítenek, mi pedig megerősítjük bennük ezt a sikerélményt – vagyis mi, önkéntesek a terápiás rekreációt alkalmazzuk minden egyes táborozónkon, néha egymáson, sőt előfordul, hogy saját magunkon is. A motiválás persze nem mindig megy csont nélkül, néha egyszerre több cimbi veti be magát. Ott van például a 9 méter magas kötélpálya, ami gyereknek, felnőttnek egyaránt kihívást jelent. Kilenc méter magasan négyféle akadálypályán kell végighaladni, hogy visszatérj a kiindulási ponthoz. Ez egy egészséges embertől is nagy kitartást és erőt igényel. Amikor ezen a programon voltunk, örültem, mert a házamból mindenki nagyon ügyesen vette az első akadályt. A második akadály közepén az egyik lányom (aki előző hónapban fejezte be a kemoterápiát, tehát meglehetősen le volt gyengülve) elfáradt és bepánikolt. A bátorkodó cimborák először próbálták szavakkal biztatni és instruálni, hogy mit tegyen, majd az egyikük elindult menteni (segíteni a pálya elhagyásában). Amikor a bátorkodó cimbi odaért a lányhoz, mondott neki néhány mondatot. Ő pihent egy kicsit és újra nekivágott a pályának, sőt megcsinálta a soron következő másik kettőt is. Nem tudom, hogy mi volt az a varázsszó, ami segített neki, hogy ne adja fel. A lényeg, hogy segített, és a mi Szuperhősnőnk elégedett mosollyal az arcán tért vissza a földre.”

2013_1turnus_0616-7_kicsi.jpg

A táborban rengeteg élménnyel gazdagodnak a gyerekek, sokat csak a tábor utáni napokban, hetekben tudnak feldolgozni. (De ezzel így vagyunk mi is, cimborák.) Ez viszont nem is baj, hiszen a táborozóink közül többen a kórházba mennek vissza egy-egy újabb hosszú, fájdalmas kezelésre, de sokan az otthoni négy fal közé zárva folytatják tovább a betegség elleni küzdelmüket. Az ilyen nehéz pillanatokban viszont sok erőt tudnak meríteni a táborban szerzett sikerélményeikből, elhiszik, hogy erősek, és hogy igenis képesek harcolni a betegség ellen.

„A Bátor Tábort mi csak Csodaországként emlegetjük egymás között, hiszen a gyerekkel együtt mi is átéljük ezeket a csodás élményeket. Az előbb említett fenti történet sokszor eszembe jut a hétköznapokban, amikor valami nem úgy megy, mint kellene, és inkább már feladnám” – vallja be őszintén Vali. „Aztán megrázom magam és csak annyit mondok: Gyerünk, neked is menni fog!”

vali_turnus.jpg

Nem vagyunk mindig erősek, gyakran el tudunk fáradni és ki tudunk merülni. Egyetértesz, ugye? Sokszor kellene valami plusz energiához nyúlnunk, hogy feltöltődjünk, hogy továbblépjünk, hogy egy-egy merész döntést meghozzunk. Ilyenkor én egyszerűen csak a táboros emlékeimhez nyúlok, és mindig találok köztük valami olyat, ami továbblendít a mélyponton. Mert bár azért mentem oda, hogy adjak, cimboraként azt hiszem, hogy jóval többet kaptam vissza. Mind a gyerekektől, mind az önkéntesektől.

A Bátor Tábor segít a beteg gyerekeknek, hogy korlátaikat lebontsák, hogy határaikat kitolják, hogy egyáltalán kilépjenek a komfort zónájukból, és a kihívási zónájukban csodákat élhessenek át. Számos eszközt bevetünk a siker érdekébe: a nap 24 órájában, jelmezekbe bújva, előre kitalált és gondosan felépített játékokkal elérjük a gyerekeknél, hogy felüljenek a lóra, kilőjék a nyilat, végigmenjenek a kötélpályán, akár kerekesszékkel is, egymást fotózzák és csapatban zenéljenek.

A Bátor Tábor Alapítvány lehetővé teszi, hogy mind a gyerekek, mind mi, önkéntes cimborák ingyenesen táborozhassunk, és csak az élményekre koncentrálhassunk. Ehhez azonban elengedhetetlen egy éves, stabil költségvetés, hogy minden gördülékenyen működhessen. Egyre több felajánlás érkezik magánszemélyek és cégek részéről, ami hozzájárul egy új nyílvessző, egy új kobak vagy éppen egy csomag színes papír megvásárolásához. De mindig van mire költeni, hiszen egy gyerektáborban szinte minden fogyóeszköz.

Én tudom, hogy minden ember jónak születik. Biztos vagyok benne, hogy az önzetlen segítés mindenkiben ott lakozik, csak éppen nem tudja, hogy adja ki magából. Segítek, jó? Adód 1%-át felajánlhatod civil szervezeteknek, alapítványoknak. Tudtál róla? Csupán egy plusz oldallal többet kell kitöltened az adóbevallásodban! Egyszerűnek tűnik, ugye? Ha megtetszettek a Bátor Tábor céljai, ha azonosulni tudsz az Alapítvány működésével, ha szeretnél kevés energiaráfordítással jót cselekedni, ajánld fel te is az 1%-odat!

Lazáry Fanni

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr827350752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.