Párhuzam

2014.10.15. 13:46 bátortábor Szólj hozzá!

Hamarosan indul a második Lélekmadár Táborunk. A családok még izgatottan és kíváncsian várják az előttük álló 4 napot, míg az első turnusban részt vevők számos szubjektív élményt és történetet osztanak meg velünk.

Ilyen írást kaptunk egyik önkéntesünktől, Istvántól is.

Nkaya egy körben guggolt a többi asszonnyal és gyerekkel együtt. A kör közepén 10-12 férfi várta, hogy a vadászok szétosszák a húst. Az osztást Bonga, Nkaya férje és másik két vadász végezte. Valami vita is kialakult a férfiak között. Ez ilyenkor gyakran megtörténik. Nkaya most nem tudott igazán figyelni, bár éhes volt, s tartott attól, hogy a férje is belekeveredik a vitába, a mély szomorúság, ami szívén ült, elnyomta ezeket az érzéseket.  Alig egy hónapja, hogy elveszítette legidősebb fiát, NaBongát. A fiú tízéves volt, eleven és vidám. Aztán hirtelen elhalványult, legyengült, az idősebb asszonyok és Bengona, a gyógyító sem tudott rajta segíteni. Nkaya sokat beszél azóta NaBongáról, s a könny megcsillan a többi asszony szemén is ilyenkor. Együtt nevelték ezt a fiút, ahogy együtt nevelik a csoport összes gyermekét, és együtt is gyászolják őket. Ma sok húst fognak enni, hallgatni fogják az idősek meséit, énekelni és táncolni is fognak. Holnap kosarakat fognak fonni egy nagy baobab fa alatt, beszélgetni fognak, s nézik majd, ahogy a kisebb gyerekek játszanak a porban. Nkaya és Bonga is tudja, hogy ez jó lesz nekik, az együttlét mindig segíteni szokott, ha szomorúak.

IMG_8761 (Custom).jpg

Így ment ez legalább 50000 évig. Aztán az utolsó néhány ezer évben hirtelen minden megváltozott, csupán az emberi természet maradt változatlan. Nkaya és Bonga leszármazottai növényeket termesztettek, állatokat tartottak, s mostanában már inkább gyárakban, irodákban dolgoznak, kisebb vagy nagyobb dobozokban laknak, és egy másik négy kerékkel rendelkező dobozban ülve közlekednek. Esténként nem énekelnek, mesélnek és táncolnak, nem ülik körül a tüzet húszan, harmincan, helyette mások életét nézik villódzó képeken.

Egy éve, egy októberi napon néhány doboz ajtaja kinyílt, anyák, apák és gyerekek ültek be a guruló dobozaikba, és Hatvanba tartottak. A többség nem is ismerte egymást, de tudták, hogy van valami közös bennük: minden család egy elveszített gyermeket gyászolt. Izgatottan vártuk őket, beszélgettünk róluk, képekről ismertük az arcukat. Mi az előző nap már játszottunk és táncoltunk, majd egymás kezét fogva énekeltünk. Megérkeztek, szorongva, riadtan, elmondhatatlan fájdalommal a szívükben. Eljöttek a táborunkba, s mi befogadtuk őket. Egyek voltunk, és együtt lehettünk. Átélhették a lovaglás, a „vadászat” vagy a magasság izgalmát. Festhettek fénnyel és festékkel, beszélhettek az örömeikről és a fájdalmukról. S játszhattak akkor is, ha elmúltak tizenhat évesek és akkor is, ha még csak most töltötték be a hatot.

collage_lm2.jpg

Ezt a találkozást még két újabb követte. Másodszorra már ismerősökként, barátként érkeztek, mosollyal és várakozással az arcukon. Már alig várták, hogy újra elinduljon a mókázás, és újra este legyen, táncoljunk és énekeljünk közösen. És a harmadik tábor végén nem széledt szét egyik család sem. A tábor kijáratánál megvárta egymást Nkaya és Bonga több késői utódja. Együtt álltak a videókamera elé, nevettek és sírtak a meghatottságtól, ölelgették a gyerekeket, viccelődtek vagy mosolyogva csak néztek a kamerába: ezzel üzentek a következő turnus családjainak: gyertek bátran, itt újra azok lehettek, akik valójában vagytok, vadászó gyűjtögetők, egy csoport, melynek tagjai egyenlők, akik játszanak és nevetnek, akik ismerik egymás fájdalmait és örömeit, mernek és tudnak beszélni ezekről az érzésekről, s többé már nem magányosak.

"Sokat adott a tábor nekünk, segített a feldolgozásban, az elviselésben és a fájdalommal és történtekkel való együttélésben."

"Csak a Táborban élhettem át azt a megnyugtató és felszabadító érzést, amikor egy megkezdett mondatból a másik anyukatárs pontosan értette, hogy mit érzek. Nem volt olyan nyugtalanítónak vélt érzésem, amiről ne bizonyosodott volna be, hogy más is átélte."

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr196790417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.