...mint egy boldog, nyüzsgő hangyaboly.

2013.11.07. 12:19 bátortábor Szólj hozzá!

A családi táboraink különleges hétvégi alkalmak, amikor szülők és gyerekek kicsit kiszakadnak a küzdelmes hétköznapokból, és mind a beteg gyerekek, mind egészséges testvéreik és szüleik feltöltődnek jókedvvel és vidámsággal. Önkénteseik ilyenné varázsolták az idei legelső családi turnust:  

"Számomra mindig különleges az első és az utolsó nap a családi táborban. Jó látni, hogy mekkora változáson mennek át a szülők pár nap alatt. A megérkezéskor tapasztalható félelemnek, bizonytalanságnak már a nyomát sem lehet látni a zárónap színházi előadásán. Az idei táborban, azt hiszem, ezt a bizalmat már rögtön az első este sikerült elnyerni, amikor a szülők visszatértek a közös programjukról, és a következő kép fogadta őket: nem hittek a szemüknek, mivel nem láttak egy gyereket sem, aki a szülő után sírt volna, sőt mindegyik közösen, egyszerre és egyetlen hang nélkül némán tátogta Bill és a kis indián történetét, miközben önfeledten nevettek a különböző előadásmódokon." (Miki)

Utolsó nap, a választható programokon történt, hogy egy kisfiú felhúzatta magát az óriáshintán.

A végén megkérdezte: 

- Tényleg felmentem a tetejéig?

- Igen.

- Hát zsír vagyok. De tényleg fent voltam?

- Igen.

- Hát tényleg zsír vagyok! 

"Szeretem az őszt. A tábor színei és fényei ilyenkor különösen léleksimogatóak, amit a résztvevő családok itt szerzett élményei csak egyre szebbre színeznek. Például az utolsó esti, családi színházi előadások során már mindenki boldogan bolondozik, és az addig legzárkózottabb apuka szállítja a legjobb színpadi poént. Újra és újra lenyűgöz ez a mindannyiunkat feltöltő és gyógyító ’mikroklíma’; s az, hogy a táborban alkalmazott élményterápia mennyire jót tesz minden résztvevőnek. Itt természetesen illeszkedve működik minden jól, s ebből újra és újra megszületik egy ’ezt is elviszem magammal’ élmény: például amikor a gyerekeket megtanítjuk lovas módjára pihenni, azaz az egész hátukkal végig fekszenek a lovon, s behunyt szemmel, szívből mosolyogva simogatják a pacit, miközben hallgatják a tábor és természet hangjait." (Zsófi)

Családi I.jpg

"Fotós önkéntesnek lenni különleges élmény és nagy felelősség. A tábort egy teljesen más szemszögből látjuk-nézzük. Feladatunk az élmények megörökítése, ezért állandóan ébernek kell lennünk, hiszen mindegyik pillanat magában hordozza a csoda lehetőségét, és egyet sem szeretnénk elszalasztani. Szerencsére ebben a pár napban a bőség zavarával küszködtem, mert minden pillanat igazán varázslatos volt. Rengeteg mosolygó és boldog arc, kedves érintés, pajkos összenézés, ügyes táncmozdulat. Nagyszerű érzés volt, ha egy szép, éles képen sikerült elkapni egy ilyet. Érdekes volt azt is figyelni, ahogy kicsik s nagyok lassacskán oldódnak, nyílnak és barátkoznak meg a fényképezővel. Az igazi boldogságot és meghatottságot azonban az esti fotóvetítésnél éreztem, amikor el-elcsíptem egy felkacagást vagy egy eltörölt könnycseppet valamelyik szülő vagy gyerek arcán. Ez többet jelentett bármennyi köszönetnél." (Karcsi)


A Bátor Tábor kizárólag magán és vállalati támogatásokból működik. Felajánlásoddal hozzájárulhatsz, hogy évente 850 krónikus beteg gyermek részesülhessen ingyenesen a vidámságból, a sikerekből és a gyógyító pillanatokból, amit a Bátor Tábor kínál. Támogass most!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://batortabor.blog.hu/api/trackback/id/tr805619060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.